Seite - 575 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

575 végig vonuló vasutak, míg a mellékvölgyeken s a közelítésnél az ökrökkel való fuvarozás s az úsztatás van szokásban. Erre a szállítás-módra, különösen a tűzifa-szállítás megkönnyítésére, igen sok és igen érdekes berendezésű vízépítmény szolgál. Vorarlbergben a mellékvölgyek szintén legtöbb helyen úsztatásra vannak berendezve; helyenként azonban, hol a lapályos völgyek elszélesedó sekély vizei arra nem alkalmasak, a jó utakon járó fuvarozás a gyakoribb szállítás-mód. Tirolban divatos még a csúsztatók alkalmazása is, noha csak kárára az illető erdóknek, melyek hegyoldalain az elhagyott csúsztatóból rendesen vízmosás, vagy épen vadpatak keletkezik. A fatermelés, mint fő használat mellett, kivált a községek és a paraszt- birtokosok erdeiben nevezetes mellékhasználatot képez, sőt gyakran a fő hasz- nálat jellegét s fontosságát veszi föl a legeltetés meg az alomszedés. Nem megvetendő hasznot ad továbbá Tirolban a vörös-fényű megfúrása útján nyert terpentin és a gyantaszedés. Mindezen haszonvételek értékét nem igen lehet számokban pontosan kifejezni. Annyi bizonyos, hogy a népnek figyelemre méltó jövedelmi forrásait teszik, s így gyakorlások ellen addig, míg mértékkel történik, nem lehet szólni. Azonban másként van a dolog sok helyen, hol vagy a szegénység miatt, vagy tudatlanságból annyira túlságba csap a nép e használatokkal, hogy az erdőt velük hosszabb-rövidebb idő alatt a szó szoros értelmében tönkre teszi. Gyakori eset ez épen Tirolban. Ezeknek a mellékhasználatoknak illő korlátok közt tartása mindenfelé nagy gondot ad az állam felügyelő hivatalnokainak. A parasztbirtokok nagy száma következtében s nevezetesen a miatt, hogy ezek birtokosai igen könnyen áldozatúl szokták vetni a jövő érdekeit a pillanatnyi jelen haszonnak, a magán és a közérdek között sokkal élesebb súrlódások keletkeznek Tirolban, mint máshol a birtokosok más aránya mellett ; ennélfogva az erdőgazdaság terén az állam a felügyelet gyakorlására elkerülhetetlenül kényszerűive van. S tényleg már a múlt századokban fel- ismerték ennek szükséges voltát s egy felől erdőkezelési rendszabályok alko- tásával, más felől az állami erdők kezelésénél erdőmesterek (Waldmeister) és erdőszolgák (Forstknechten) alkalmazásával igyekeztek az erdőgazdaságot helyes irányban tartani. Az államerdészet azonban Tirol és Vorarlberg területén csak 1873-ban lett teljesen külön szervezetté s jelenlegi teljes tiszti