Seite - 578 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

578 1864-ben Schneeberg mellett Passeierben fogták, az utolsó hiuzt 1873-ban Grain mellett lőtték. Borzok, rókák, vidrák, nyusztok, nyestek, görények, hermelinek, menyétek változó mennyiségben az egész országban találhatók. Hogy egykor a vadmacska is élt volna Tirol hegyeiben, erre nézve meg- bízható adatok nincsenek. A szárnyas vadak közül található a siketfajd, nagyobb számmal a nyírfajd és a császármadár, délen gyakoribb a szirti fogoly és a hófajd, mélyebben fekvő lapályokon a közönséges szürke fogoly és a fürj, emez némely évben őszszel nagy csapatokban jelenik meg, a midőn vizslákkal nagyban vadászszák. A folyókat és tavakat, valamint ezek mellékfolyóit és mocsarait az átvonúló vízi madarak népesítik be, melyek gyakran a mellék völgyekbe, sőt a magasabb fekvésű hegyi vizek völgyecskéibe is be-betévednek, hogy ezeken át a vándorlásuk útjában álló hegygerinczeket megkerülve, átvezető útakat találjanak. A ragadozó madarak közül csak egy-egy szakállas keselyűt lőttek 1871-ben és 1881-ben Pfunds vidékén a Felső-Inn-völgy ben ; gyakoribb ennél a fakó keselyű; a barna keselyű- ből ez ideig csak egyetlen példány ismeretes, mely Kirchberger doktor birtokában van Lienzben. Nevezett doktor állítása szerint ez az egyetlen példány, melyet tiroli földön, még pedig Prägraten mellett lőttek. Ellenben sokkal gyakoribb jelenség a kőszáli- vagy arany-sas, melyet minden évben lőnek, vagy pedig fészkét keresik föl és tojásait szedik el. A ritkább ragadozók közé tartoznak : a csonttörő-, a halászó- és a lármás-sas. A kisebb nappali ragadozók közül leggyakoriabbak a közönséges egerészölyv, a méhész- vagy darázsölyv, a közönséges vércse, a héja és a karvaly. Ritkábban mutatkoz- nak : a kigyászó-sas (Dél-Tirolban költ), a vörhenyes és a fekete kánya, a vándorsólyom, a pacsirta-sólyom, a törpe sólyom és a vöröslábú sólyom. Az éjjeli ragadozók közül megemlítendők : a nagy fülesbagoly, a közönséges fülesbagoly, a lángbagoly, a kis fülesbagoly, az erdei bagoly, a Dél-Tirolban egykor madárfogásra használt szirti bagoly („Civetta"), az érdeslábú bagoly, a kis és törpe kuvik. A különböző vadnemekhez és helyi körülményekhez képest a vadászat módja is igen különböző. Míg némely vadászok a szarvasok és zergék vadásza- tára a vadijesztő zsinegeket (Tuchlappen) használják, mások a szabad hajtást kedvelik, vagy cserkészve ejtik el a vadat, vagy pedig cserkésző társaikkal az ismert csapásokra tereltetik azt. Az őzeket, nyúlakat és rókákat legtöbb- nyire csaholva hajtó kopók elől lövik le. E kopók könnyed, mozgékony