Seite - 582 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

582 a lyas-hoz tartozónak tartják, mások a kőszén-képződményhez számítják. A fekete dolomit egész terjedelmében ércztartalmú. Legtöbb volt azonban benne a Schwaztól Kundlig terjedő vidéken. A közép-korban, legnagyobb virágzása idejében, réz- és ezüstérczekben olyan gazdag volt, hogy, mint Lettenbichler mondja, 30.000 ember talált benne foglalkozást. Jelenleg a bányák haszna megszűnt; csak a Kogelen és a Ringen- wechselen bányásznak még fakó-érczet, melyet Brixlegg kohóiban olvasz- tanak meg. A múlt és a jelen közötti különbség a következő adatokból látható. A falkensteini bánya 1523-ban 15.855 márka (1 márka = 233.89 gramm) nyers, vagy kiolvasztott ezüstöt és 20.000 quintal rezet szolgál- tatott. Magából a rattenbergi (Geier és Mauknerötz) bányából 1483-ban 48.097 márka ezüst került ki. A Röhrer Bichl bányája Kitzbüchl mellett 1552-ben 22.913 márka ezüstöt adott. És ezek csak a legfontosabb bányák voltak. A föld gyomrát mindenütt át- meg átkutatták. Fügenben külön bányahivatal is volt a Ziller-völgy számára. Ügy látszik, hogy a bányászat csak Dél-Tirolban nem virágzott, legalább a történeti időben nem, bár Trient városának régi pecsétjén „Montes argentum mihi dant nomenque tridentum" fölírás van. Ma, Brixlegg és Prettau műhelyeiben, az 1889-iki kimutatás szerint, 2.321 métermázsa rezet állítanak elő 133.742 forint értékben. Arany- és ezüstérczeket nem bányásznak, de arany- és ezüst- tartalmú nyers termékeket állítanak elő. Ólom- és czink-érczeket 1889-ben Rabenstein, Schneeberg és Silberleithen bányáiban ástak. Az ólomérczek termése 8.028 métermázsa volt. Ez érczeket azonban nem Tirolban olvasz- tották meg, hanem a rabensteini érczet Littaiba, Krajnába, a schneebergit Pízibramba, a silberleithenit az Achen melletti stollbergi kohóba szállították. A czinkérczeket sem Tirolban dolgozták föl. A legtöbb szfaleritet a schnee- bergi és silberleitheni bánya szolgáltatta. Egészben 27.272 métermázsa érczet bányásztak és a schneebergit Majnai Frankfurtba, a silberleithenit Achenbe vitték. így a mai bányászat Tirolban immár csak sovány marad- ványa a réginek. Csak egy bánya jövedelme maradt aránylag egyforma: a halli sóbányáé, melynek termése, Schmid R. nézete szerint, erősebb kiaknázás esetében is biztosítva van még 600—800 évre. A tiroli Salzberg, Hall városának apja, triasz-kori rétegekből van fölépülve. Két órányira esik Hall városától a Hali-völgyben. A hegységet, melyben a só van, Wildanger-hegységnek nevezik. E hegyet a Hali-völgy választja el a Salzbergtől s a „Thürl* kapcsolja vele össze. A só tulajdon-