Seite - 583 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

583 képen a Hasel-hegységben van, s agyag, gipsz és só keveréke. Az agyagban a só igen egyenlőtlenül van eloszolva. Néhol nincs is só az agyagban, máshol ismét jó nagy mennyiségben van, sőt vannak rétegek, melyek tiszta kősóból állanak. A só színe igen különböző; legritkább a kék. E sólerakodást számos ásvány kiséri. E tekintetben ez a leggazdagabb az alpesi sótelepek között, ellenben sótartalmára nézve ez a legszegényebb, a mennyiben legnagyobb sótartalma 32 százalék. A halli sóbánya régen ismeretes. Eredetileg sós- forrásokból dolgozó sófőző hely volt. Az első nyomok a Merovingek korába Hall bányaváros. vezetnek: 740-ben a bajor berezegek megengedték, hogy a Benedikt-Beuern kolostor 5 láda sót főzhessen Hallban. A sófőzést Hallból később Thauerbe tették át, s az ott még 1263-ban is megvolt. A sótelepeknek a hegyben való fölfedezését illetőleg az adatok 1265 és 1272 között ingadoznak. A sót vízzel való kilúgozás útján fejtik. E czélra nagy üregeket vájnak, melyekből a sós vizet alsóbb fekvésű üregekbe vezetik, a honnan azután elpárologtató műveken át csöveken Hallba folyik a sófőző üstökbe. 1889-ben 132.431 métermázsa főtt-sót és 1.714 métermázsa trágya-sót készítettek 1,061.162 forint értékben. Egyedüli a maga nemében egy harmadik bányatermék, az aszfaltkő. Az aszfaltkő a fődolomitban van. Leginkább el van terjedve Seefeld kör-