Seite - 588 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

588 millió forintra rúg. A többi üzletágakban való nagy-kereskedés kivált Bozen, Lienz és Mcran városában csoportosúl. A közlekedés terén a déli vasút az irányadó tényező, minthogy Dél-Tirolnak német ajkú részét éjszakról és keletről dél felé annak a vonalai hálózzák be; a bozen-merani vasút e két város között tartja fenn a közlekedést. Tirol olasz ajkú része, vagyis a roveretói kereskedelmi kamara kerülete, 6.UO négyszögkilométeren 273.516 lakost számlál. A mezőgazdaság itt is olyan különféle, mint a német részen. A fő völgy- ben és a mélyebben fekvő helyeken a bor- és a selyem-termesztés az uralkodó, a magasabb-fekvésű területeken pedig a baromtenyésztés a fő kercsetforrása a népnek, mely annyira sűrű, hogy egy része otthon már nem találja meg szükséges élelmét s tömeges kivándorlásra kényszerűi. Ideiglenes kivándorlások Tirolnak más vidékein is előfordúlnak, kivált az Inn felső völgyében. Az olasz kőmívesek és napszámosok ideiglenes kivándorlása már nagyon régi és gazdasági szempontból a népnek javára válik, a mennyiben a kivándorlók megtakarított összegeikkel télre évenként visszatérnek családjuk körébe. Sajnálni való azonban az, hogy 1870 óta e kis területről több mint 24.000 ember véglegesen kivándorolt s Amerikában telepedett le. A földmívelés különféleségéhez képest különfélék az iparágak is. A nép legnagyobb részének szegénysége miatt a kis-ipar nem bír egészséges fejlődésnek indúlni, a selyemtermesztés pedig, a területnek ezen egykor virágzó fő keresetforrása, a selyemhernyó-betegség miatt annyira hanyatlott, hogy mai nap már csak kevés gyár foglalkozik a selyem föl- dolgozásával, s azok összes termelése jelenleg csak 130.000 kilogrammra tehető. A st. michelei gazdasági intézet kedvező hatása alatt állandóan emelkedőben van a bortermesztés, mely évenként 150.000 hektoliterre tehető s melynek nagy részét Svájczba és Németországba szállítják. A míg Lombard-Velencze Ausztriához tartozott, Tirolnak olasz részében több iparág virágzott, nevezetesen a tímárság, a selyemszövés és a papírgyártás. A déli határon fölállított vámsorompó óta ez iparágak, kizárva fő piaczukról, részben nagyon hanyatlottak, részben nagy erőlködéssel tartják fenn magukat. Ujabb időben elismerésre méltó buzgalommal igyekeznek a gyapjú-árúk készítésének iparát emelni s általában remélhető, hogy meglevén az ipar virágzásának legfőbb föltételei, az olcsó munka és a gazdag vízerő, az ipari tevékenység fejlődésnek indúl. Fontos iparág itt a kitűnő és sok márvány földolgozása, melyet nagy mennyiségben szállítanak idegenbe. A csekélyebb