Seite - 5 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

5 vörös homokkövei és agyagpalái takarták be. Ezek után ismét tetemes idő múltával következett az ország talajának újabb sűlyedése nyomában egy hatalmas rétegsor, t. i. az éjszak felől benyomúlt kréta-tenger lerakódása, a mely Csehország éjszaki felét elárasztotta s egykori itt létének nyomaiként a különféle mészköveket (Opuka, Pláni mész, stb.) hagyta hátra az Elbe és az alsó Moldava vidékén, nem különben az Erczhegység s az Iser-, meg az Óriáshegység közötti homokkő-hegyek alkotó kőzeteit. Miután ez a tenger is visszahúzódott, azontúl Csehország már állandóan szárazföld maradt. Talaján most az előbbi kőszénkoréhoz hasonló folyamat ismétlődött, mely az Erczhegység mentén a lapos tenger-medenczében a barnaszén-rétegek képződésének volt szülő oka. Azonban e becses lerakódások keletkezését erős vulkanikus kitörések kisérték, a melyekről az országszerte elszórt bazalt- és phonolith-kúpok, sőt az egész középhegység és a Duppaui hegyláncz is tanúskodnak. Ezen, az ú. n. harmad-korba eső alakúiások befejeztével nyerte csak lassanként mai alakját Csehország. Magaslatait szakadatlanúl mossa az eső és söpri a szél, völgyeit folyóvizek vájkálják szüntelen. A mait megelőző geologiai korszakban, az ú. n. negyed-korban, midőn Csehországot erdők helyett még csupa füves legelő borította, e folyamat még jóval erősebb lehetett, mint napjainkban, a mikor legalább a folyó vizek már az ember szolgálatába hajtvák és útjokat az ő akarata szabályozza. Ez is egyik oka annak, ha mai napság a talaj képe nagyjában már nem változik annyira, vagy minden esetre csak oly lassacskán, hogy átalakúlásait egy-egy rövid életű nemzedék alig veszi észre. Ez rövid foglalatban Csehország földjének a története. A tartományt időtlen idők óta ért geologiai változások és átalakúlások végső eredménye- képen ma az a szép tágas hegykatlan áll előttünk, a mely emberemlékezet óta ilyenül ismeretes alakjában mindenkoron egy kiapadt tenger medrének tetszhetett, a nélkül, hogy valaha az lett volna. Benn, az ország közepén szelíd hullámzatú dombvidék terül, mely a déli hegyfalak felé lassacskán és fokozatosan emelkedik, míg az éjszaki határhegység meredeken szökik föl a sík földből. A hegyekről aláömlő vízerek, a mint a síkságot elérik, elvesztik sebességüket és rohanó erejüket s lomhán folynak tova, nem igen változtatva többé medrüket, melyet ősrégen, jóval sebesebb folyásuk idején ástak maguknak. Csupán erdők árnyalta szülőhazájukban dolgoznak még ma is ősi erejükkel, melyet azonban szintén hatalmába kerített és szolgálatába