Seite - 6 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

6 hajtott ma már az ember. A sík földet az ország belsejében lévő folyam- vidékek lapályos mentén a földmívelő szláv népesség foglalta el lakhelyéül. A kereskedő és iparűző németség pedig a határhegységek hoszszában, a gyorsabban ömlő vizek partjain telepedett meg, hogy az igájába kényszerített víz hullámain szállítsa külföldre az ország termékeit s értük cserébe oly árúczikkeket juttasson hónába, melyekre ennek szüksége van. így jelölte ki már maga a föld alakulata a két néptörzs mindegyikének a maga alkalmas lakhelyét, melyet uralkodó hajlamaitól vezetve birtokába vett. Éjszaknyugati Csehország. A Ladwi-hegyről, Prága környékének e legmagasb pontjáról (356 m.), jó messzire ellátni az országban, el egész a Középhegység bérczeiig, a hol a Wratni-gerincz és a Jeschken-lánczolat, melyek mögül tiszta időben az Érczhegység, a Leipai kúphegyek, az Iser-, sőt az Óriáshegység is elő- csillámlanak, nyugatról keletnek húzódó széles ívként vonnak határt a szem elé. A néző e határig tágas, szelíd hullámzatú térségen végtelen messzire terjedő, gondosan mívelt mezőségen legelteti szemét. Itt-ott egy-egy magá- ban álló, néhány gyümölcsfától környezett falun, kis park övezte urasági kastélyon, egy-egy magános majoron, vagy magas kéményéből fekete füstöt pöfékelő czukorgyáron akad meg tekintete. Ugyanezek a képek tárúlnak elénk az ország fővárosába vezető vasútak mentén is. Csak a mint a vonat a számos folyamvölgyek valamelyikébe ereszkedik, olyankor alakúi a tájkép a rajta sűrűbben álló fák, egy-egy merészebb szirt, magaslaton álló templom, r vagy barátságos kastély miatt nyájasabbá és festőibbé. Ep ezért a nyugati vasút, mely eleinte a Moldava mentén halad fölfelé, majd pedig a Beraun- völgyön fut tovább, jóval alkalmasabb arra, hogy kedvezőbb színben tárja az utazó elé Csehország tájszépségeit. Azonban ennek mentén is csak a hegység felé közeledtünkben válik a vidék mind bájosabbá, s csak egészen a hegyek lábánál élvezzük az elragadó táj teljes pompáját. Prágától a Moldava- és az Elbe-völgyön át az ország határáig. Nagy kanyarúlattal fordúl a Holleschowitzi puszta köré a Moldava, miután ama gátak utolsóját is áttörte, melyek Prágánál széles folyammá árasztva akadályozzák hullámait, ezzel nem csekély mértékben emelvén a száz tornyú tisztes város nagy szépségekben gazdag képének festőiségét. Mintha e kanyarúlattal azt a nagy küzdelmet akarná a folyó jelezni, a melybe neki