Seite - 13 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

13 Mint az Alpesek vidékén kivűl eső összes, kristályos palákból álló hegységeknek, úgy ennek a gerinczvonala is szelid hajlású. A kimagaslóbb csúcsok kúpalakúan emelkednek a hegyhát fölé, miért is a déli oldalról nézve tekintélyesen kiválnak, míg ellenben éjszakról nem igen tetszenek föl. A hegység ez aránytalan alkotásával egyúttal egész jellegének egy nevezetes vonása is összefügg. Minthogy az ország határa nem a gerinczvonallal együtt, hanem valamivel éjszakabbra, többszörösen begörbülő alakban halad, az Erczhegységnek magasb és tájképileg szebb része Csehországba esik. Az Elbe völgye Tetschen-Bodenbachnál. A Komotau és Klösterle közötti darabja kivételével, a hol már az elővidéke is 350 méternyi magasságú, s ennek következtében az itt csak 75° méternyi hegység majdnem a domblánczolat színét ölti, legkeletibb részében, miután az Elbe és Kulm között hozzája egészen közel érő elbei homokkőhegységtől és középhegységtől elvált, tekintélyes és szépen tagozott hegylánczczá emelkedik, s ilyenül áll előttünk nyugati részében is, egészen Schönbach melletti hegyrajzi határáig. A hegység bástyáját mindenütt harántvölgyek szeldelik át, melyek mélyen és keskenyen vágódván be, szorosszerű és többnyire komorabb jellegűek, mint Csehország többi hegy-