Seite - 18 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

18 Bodenbachból kiindulva gyönyörű fenyvesekkel benőtt homokkősziklá- kon át haladunk föl a ^Hoher Schneeberg^-rz (721 méter), melynek kilátó tornya már messziről szembe tűnik. Ez a hegy köröskörűi meredek oldalú kúp, és mint egy régi magasabb emelkedés maradványa azon az elbei homokkőrétegen áll, mely nyugatnak Nollendorf tájáig még a tulajdonképi Érczhegység fölé tolul. A torony erkélyéről áttekinthetjük az össze-vissza hasogatott homokkőhegységet és a középhegységnek messze szétszórt kúpjait egészen át a Lausche- és a Jeschkenig, valamint a Milleschaui és a Duppaui hegységig az egyik, és az Érczhegység kopár, egyhangú lejtőjeig a másik oldalon. Innen nyugat felé megyünk tovább, az Eulaui falak hoszszában az Eulau-völgyön át 7yssá-bay hol a valóságos tömkeleget alkotó, sajátszerűen széthasogatott Tyssaifalak olyanok, mint az Adersbachi kőszálak. Itt lépünk először az Érczhegység gneisz-talajára s útunkat fölfelé folytatván, Nollendorf messzire ellátszó templomához (679 méter) jutunk. S ezzel a Szászországba vezető régi országútra érünk, melyen I. Napoleon a drezdai csata után Csehországba nyomúlt. Innen széttekintvén a lábunk alatt elterülő aussigi barnaszén-medencze és a középhegység fölött, ismét alászállunk, hogy a „cseh Thermopylaett-re, az arbesaui és kulmi csataterekre vessünk egy pillantást. Itt verte meg 1813. augusztus 29-én és 30-án a szövetségesek hadserege a Vandamme vezérlete alatt álló franczia csapatokat, 10.000 embert vezérükkel együtt foglyúl ejtvén közűlök, s ugyanitt verte vissza ugyanazon év szeptember 17-én Colloredo-Mannsfeld osztrák hadaival a Csehországba újabb betörési kísérletet tett francziákat. Korunk ízléséhez mérten fölötte egyszerű emlékjelek örökítik meg a Kulmból Priestenbe vezető úton az osztrák, porosz és orosz csapatok vitézségét, melyeknek e diadalai Napoleon dicsőséges pályafutásának alkonyatra fordúlását jelezték. Az erdős sűrűségből festőien kimagasló s most romban heverő Geiers- burg alatt, melynek egykor az volt a rendeltetése, hogy a rengeteg erdősége miatt járhatatlan hegység kevés számú átjárói, nevezetesen a graupni, vagy geiersbergi hágó fölött őrködjék, a kies Maria-Schein búcsújáróhelyre, majd pedig az ősrégi Graupen bányavárosba érünk. Ennek magas, emeletekre osztott háztetői, művészettörténeti szempontból becses fafaragványokkal ékes régi temploma a most Rosenburg nevű graupeni kastély düledező romjai alatt sorakoznak a völgy meredek emelkedésű fenekén, mely Obergraupen és a Mückenberg felé halad föl. Az ősidők óta folyó ónbányászatról eléggé tanúskodnak azok a hatalmas hulladékhalmok, melyekkel útközben találko-