Seite - 22 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

22 a mely a Graupenhez hasonlóan a keskeny árokvölgybe beágyalt s a hegy- oldalakra mintegy oda tapasztott régi város bányászházain még a hely régi dicsőségének és fényes múltjának emlékeként látható volt. Az egykori jövedelmes bányamívelés ugyanis már rég megszűnt s a mi ma még folyik, az csak szükség parancsolta keserves erőködés. A város és környéke lakos- ságának ebből támadt nyomasztó helyzetén az időközben állított nagy dohánygyár, a virágzó keztyűgyártás és egyéb háziipar-ágak igyekeznek segíteni. A hegység legnyugatibb része a legzordonabb s lakásra legkevésbbé alkalmas. Abertham, Bärringen és Platten (890 méter) hajdan virágzó bányavárosok egykori bő keresetforrásának ma már csak a kimerült hegy- oldalak hatalmas horpadás-vonalai a tanúi. Csupa széles lápterületek, sötét erdőségek, itt-ott néhány szegényes emberi lakhely az, a mit látunk; szóval semmi sem bíztat e vidéken maradásra, s nem csoda, ha a rajta jó magasan álló Frühbuss városkának a nevét a környékbeli lakosság úgy értelmezi, hogy alapítói „korai vezeklés" (frühe Busse) szándékával telepedtek meg e sivár tájon. E barátságtalan magaslatokon való vándorlásunk után a Silberbach völgyén át Grasslitzbdi megyünk le, mely az Erczhegység többi bányavárosaihoz hasonlóan ma szintén ipari foglalkozással cserélte föl egykori bányamívelését, de ebben jóval megelőzte a többit. Közel az ország határához, a Hausberg ormai alatt s egy felől a prága-egeri, más felől a szászországi vasútvonalak mentén feküdvén, e kedvező helyzeténél fogva élénk határszéli forgalomnak örvend. A festői Zwoda-völgyön át Bleistadtot és Hartenberg kastélyt érintve, vasúton mehetünk az Eger melletti Falkenatiba, vagy még valamivel tovább nyugatnak, Schönbach ba, s ez útunk közben megtekinthetjük a Hohenstein^, melynek csodálatos sziklacsúcsai valami óriásvár romjaihoz hasonlóan mered- nek ég felé az alattuk álló magános steint templomocska fölött. Ezzel elértük az Erczhegység hegyrajzi határát. Az Eger- és az Asch-vidék. Csehország nyugati szegletében, az Ercz- hegységnek a Fichtel-hegységgel, a Cseh-erdővel és a Császár-erdővel való találkozásánál, a hol az ember inkább valami hatalmasan kiemelkedő hegy- bogot várna, már ősrégi időkben besüppedt a talaj s egy tág völgykatlanná mélyedt. E katlan az Eger-vidék. Körös-körűi hegy- és domblánczokkal lévén elzárva, lakóinak építkezésében, viseletében, szokásaiban és nyelvében sokkal több sajátszerűséget őrzött meg e táj, mint bármely más. Sőt 1848-ig