Seite - 49 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

49 A homokkőhegység eredetileg egységes fensík volt, a melyből még ma is láthatók egyes nagy táblák és sík területek, minők a Binsdorfi, a Khaa és a Sternberg melletti fensíkok, s kicsinyben a Jonsbachi puszta. Utóbb azonban a patakok és csermelyek mind mélyebb-mélyebb árkokat vájtak belé, a melyek lassanként egész völgyekké és szabálytalan katlanokká szélesedtek ki. A völgyfalak többé-kevésbbé sziklásak és mindazon sajátszerű alakúlatokat mutatják, a melyekké a szétmálló, omlatag és mindenfelől esőtől, széltől bomlasztott kőzet ős idők óta tagozódik. Még meredekebbek, ridegebbek és furcsább alakzatúak e szirtfalak az oly mély völgyekben, a melyeknek nincsenek mellékágaik s a hol így a kőzetet nem hasogatják harántvölgyek mellékfolyói. Ezekben a völgyfalak majdnem függőlegesen merednek föl mindkét felől a keskeny fenék aljáról, mint pl. a Kamnitz-völgyben a „ Grundmühleu nevű malomzúgó alatt és fölött, legfőkép pedig az Edmund- szorosban, sőt egyebütt is. Cs. 7