Seite - 70 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

70 kétfelől mind közelébb nyomulnak hozzá, lassanként elveszti a fensík jellegét és a Schneekoppe (1.603 méter) csúcsává tömörül, melynek lejtői úgy éjszakon, mint délen, a tetejétől le a völgyfenékig minden* lépcsőzetes megszakítás nélkül, egy vonalban hanyatlanak alá. A fő gerincz előtt csak egy vele egyközű elő-gerincz húzódik, a melyet amazzal haránt-nyergek és fensikok kötnek össze. így a Naworerwiese, a mely a Reifträgertöl a kerek és tar fejű Kesselkoppéig (1.434 méter), s a Weisse Wiese, a mely a Koppenplantól a Schneekoppe tőszomszédságában a két csúcsú Brunnbergyg húzódik. Ez elő-gerincz a Krkonoschxa és a Ziegenrückenxe tagozódik. Elválasztójuk az Elbe, melynek vize a Siebengründe alján, a két fő gerincz közt összetorlódván, itt utat tört magának. E vízerek a kelet felől, a Weisse Wieséről jövő Weisswasser és a nyugatról, az Elbewiese morotvás, törpe fenyűvel benőtt fensíkjáról lesiető Elbseifen, melynek tulajdonképeni forrása s egyben Csehország fő folyójának a kútfeje nem az Elbewiesén lévő, kőkávájú Elbbrunn, hanem még ennél valamivel fölebb keresendő. A kisded Elbseifen játszva szökell szikláról sziklára s egyre vadabb rohanással zuhog tovább, mígnem az Elbefallnak két sugárra oszló esésében egy 55 méter magas szirtről omlik alá. Még magasabbról, 250 méternyiről zuhan le a Pantschfall nem valami bő vizű patakja, mely lenn az Elbseifennel egyesül. A Siebengründe völgyeit számos patak morajló esése élénkíti, de legszebb mégis valamennyi között az Elbegrund. Az Elbseifennek a Weisswasserral való egyesülése után az Elbe már jókora hegyi folyóvá dagad, mely további útján szilajúl rohan előre, míg az Elbe-szoroson át zúgva és tajtékot hányva vág magának útat s Hohenelbén át a sík föld felé siet. Mellékágai nagyobb részt csekélyek, de mindnek erős és rohamos az esése. Ipari czélokra az Elbét ép oly nagy mértékben kizsákmányolják, mint az Aupa folyót. Ez a Weisse Wiesén ered, onnan meredek sziklafalakon zuhan le s a festői Aupa-esést alkotja, melyet a Schneekoppe minden látogatója meg- csodál legalább távolról. A Riesengrund\ a mint az Aupa-völgy felső részét hívják, nagyszabású hegyalakúlatainál fogva méltán áll az egész Óriás-hegység legérdekesebb vidékének hírében. Az Aupa-völgyből a folyó szilaj vize Grossaupa, majd Dunkelthal, Marschendorf és utóbb Freiheit felé siet, a hol elhagyja a magas hegységet. Medre köves és telve hordalékkal. Áradásai Keleti-Csehország lakóinál szomorú hírben állnak. A Schneekoppétól keletnek eső Schmiedeberger Kamm már Sziléziához tartozik. Nem így azonban a Forstkamm a TafelsteinmL A Schneekoppétól