Seite - 82 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

82 éjszakkeletnek folyik, ezen túl pedig délkeletnek fordulva, Königsaalnál lévó torkolatáig dél felé hajló ívet alkot. Hogy völgyét és a Brdy-hegységet megismerhessük, tegyünk egy útat a cseh nyugati vaspályán Pilsenig, minthogy ez a pálya az alsó Beraun-völgy ön át és a Brdy-hegység déli tövét megkerülve halad. A Radotin és Königsaal közti lapályon, melynek asztalhoz hasonló egyenletes síkját vetések és rétek, néhol azonban mocsaras mélyedések is tarkázzák, a cseh nyugati vasút átkel a Beraunon s a gyakori áradásai miatt félelmetes, fűzesek közt kanyargó folyónak a jobb partján haladva, annak tulajdonképeni völgyébe lép s ott is húzódik egész Beraun városáig. A már említett mélyedés déli szélét egy tölgygyei benőtt dombsor szegélyezi, mely mind magasbra emelkedve, lassanként hullámos körvonalú, sűrű erdővel borított meredek hegysánczolatba megy át. Revnitz állomásnál e hegység, mely a Brdy-lánczolat legéjszakibb nyúlványa, egészen a Beraun közelébe lép. Keleti kiszögellését a Moldava-völgy irányában egy tar, a Szent Gallus templomával koronázott gerincz alkotja, melynek lábánál Königsaal régi városának fehér házai és az öttingen-Wallerstein herczegi család tekintélyes kastélya emelkednek ki a köröttük virúló gyümölcsfák koszorújából. Revnitzig a Beraun völgye széles, sík alján vetések, rétek és gyümölcsösök díszlenek, melyek közt bájos kanyarúlatokban kígyódzik a tetemes esésű széles folyó. Átellenben a vegyes tűlevelű erdőség borította hegylánczczal, melynek aljában a csöndes erdőszéleken Vsenor, Dobrichovitz és Éevnitz falvak fekszenek díszes nyaralóházaktól környezve, melyek mind megannyi kedvelt nyaralóhelyei a prágaiaknak, részben nyír- és tölgyfa-erdőséggel borított s kies falvakkal megrakott magaslatok emelkednek. Mindenfelé gyümölcsfa-ültet vény eket, leginkább szilvásokat látni. Revnitzen felül kevéssel a szép völgy tetemesen megszűkűl, minthogy az átellenes, itt már kopár magaslatok is egészen a folyó balpartjáig nyomúlnak. Nem sokkal odább egy völgytorok nyílik, melynek erdős hátterében a büszke Karlstein vár ötlik föl hirtelen, de csak egy pillanatra, mert nyomban újra eltűnik szemünk elől. A völgy mind szűkebbé és kanyargósabbá válik s aztán meredek mészszikláktól egészen körűizártnak látszik, a melyek a túlsó oldalon helyenként egészen az itt nagyon szűk mederbe szorított folyóig hanyatlanak, s majdnem függőleges falaikban számos üreg tátong. Majd hirtelen kitágúl a völgy s téres, részben erdős magaslatoktól körített virúló medenczévé öblösödik, a melynek ölén a Beraunba szakadó Litava alkotta