Seite - 90 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

erdészlakokon és őrházakon kivűl egyéb emberi hajlékok nem igen vannak rajta. Szélei felé ellenben számos falu köríti, melyek nagyobb részt a völgyek kijáratánál feküsznek igen festői helyeken. Az erdőség, mely nagyobb részé- ben a dobfisi, kisebbik felében a hofovitzi uradalomhoz tartozik, a hegység lábánál és a vele határos fensíkokon szurkos fényűből, egyebütt jegenye- fenyűvel elegyes lúczfenyűből áll, s csak itt-ott szakítják meg bükk és vörös- fenyű (Larix) csoportok az egyformaságát, melylyel együtt jár az alacsonyabb növényzet csekély változatossága, a miért is a Tfemosna-hegység, valamint a Brdy-erdő fajokban amúgy is meglehetősen szegény növényzete egyetlen e vidéket jellemző fajt sem mutat föl. Fenyűerdő borítja a hegyeket föl a legmagasb csúcsokig, épen ezért ezek legnagyobb részéről nem is nyílik kilátás. A dús erdő-állományán kivűl egyéb természeti szépséggel nem igen dicsekedhető Tfemosna-hegységet alaposan meg akarván ismerni, be kell járnunk a rajta átvonúló, többnyire igen jó erdei útakat. Az egész hegység- ben a legszebb kilátást a 825 méter magas Tfemstnnek majdnem teljesen külön álló s dél felé előre tolt hegytömegéről élvezhetni. A tenger színe fölötti csekély magasságához képest az egész Brdy- hegységnek igen zord az éghajlata, mely 790 méternyi magasságban már nem engedi meg a gabona termesztését. Korai és késői fagyok, ködök és nagy hótömegek ép oly gyakoriak benne, mint Csehország jóval magasabb határhegységeiben. E feltűnő jelenségnek aligha nem az az oka, hogy a Brdy-hegység Közép-Csehország belső részének a legnagyobb emelkedése, s így minden oldalról ki van téve a szelek járásának. Ennek következtében egész környékére nézve egyúttal a csapadékok gyűjtője is, a melyek évről- évre bőven ellátják forrásait, morotváit és mocsarait vízzel. Mentül csekélyebb azonban e vidék mezőgazdasági jövedelmezősége, annál fontosabb itt az erdőgazdaság és a bányamívelés. Mert a Brdy-hegységet nem csupán sűrű s terjedelmes erdőségei, hanem a méhében rejlő számos éreztelep, kivált a Tfemosna-hegység szélén lévők is igen becsessé teszik, a melyekben a pribrami és birkenbergi ezüstbányákon kivűl sok vasércz-telep is húzódik a silur-pala fölött. Ezeknek köszönhető a hajdan igen tetemes és még ma is virágzó vas- ipar ezen a vidéken. A bányamívelés okozhatta a számos tó legtöbbjének a keletkezését is. A legnevezetesebbek közűlök a már említett Dobrisi tavak, a Ferencz Károly nevét viselő mesterséges tó Laas mellett és a Rozmitali tó a Tfemosna-hegység déli, a Padrferi kettős tó ugyanannak nyugati, meg a Karezi tó az éjszaknyugati szélén, hol a cseh nyugati vaspálya halad át. 90