Seite - 155 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

155 Az Elbe balpartján áll Pardubitz, keleti Csehország egyik legneveze- tesebb városa. Az utóbbi évtizedek alatt történt gyors emelkedését már az is elárulja, hogy nagy pályaudvara mellett egy egészen új külvárosa épült. Szabályos Ringjén, valamint a belváros mellékútczáiban is számos érdekes régi ház áll még. Szép gót ízlésű plébánia-templomában van Pernstein Adalbert síremléke; sajátszerűsége miatt figyelmet érdemel a templommal szemben fából épült harangláb. Mindezeket azonban jóval fölülmúlja magas- ságával a zöld kapunak 1538-ban épült karcsú tornya, melynek hegyes sátorteteje mesterileg alkotott csúcsban végződik. A város mellett áll a Pernsteinok magas földsánczczal kerített várkastélya. Pardubitzon alúl ligetekben gazdag síkföld következik, melyen szám- talan kanyarúlattal kígyódzik végig az Elbe; régebben is elégszer túláradt, most is gyakran kiönt alacsony partjain s többször medret is változtatott. Mellékén sok mocsár van. Éjszak felé a folyót lassan emelkedő erdős vidék környezi, melyből egyes dombok magaslanak ki. A völgy déli partmelléke valamivel meredekebb és Wallénál egész a folyó közelébe nyomúl. A bal- parton középszerű magaslaton áll Prelaul városa, mely az utóbbi években nagyon szépült. A vidék további része is síkság. Éjszaknak terjedelmes erdőség van, melynek szélén áll Kladrub cs. k. méntelep, dél felé pedig az Eisengebirge végső nyúlványai emelkednek, melyek Kojitzon alúl és Elbeteinitz előtt meredeken hanyatlanak az Elbére. A jobb parton jó magasan áll Elbeteinitz, melynek főtere (Ringplatz) a tetőn van, többi házai pedig a lejtőn sorakoznak gyümölcsfáktól környezve. A városkától keletre három oldal felé meredeken lejtő sziklás hegyfokon áll Hrad major és egy régi, az utóbbi években kitatarozott lovagvár. Elbeteinitztól nyugatra az Elbe mindkét partján más képet ölt a vidék. A sík földön rétek és szántóföldek váltakoznak fenyűvel beültetett homokos területekkel, a folyó mentén pedig meglepően sűrű és buja növésű fasorok állanak. E részlettől délre van a Caslaui síkság, ez éjszak felé nyílt medencze, melyet keleten az Eisengebirge, délen a Goltsch-Jenikaui felföld, nyugaton pedig a Kuttenberg melletti magaslatok határolnak. E minden istenáldásában bővelkedő síkság koránsem egyhangú, sőt igen változatossá teszik a rajta egymást érő jómódú és takaros helységek, az egymást keresztűl-kasúl szelő gyümölcsfasorok, a fáczánosok és pajták, az itt-ott üde cserjések közt kígyódzó patakok. A táj hátterében a környező felföld lejtői állanak, melyekhez köze- 20*