Seite - 166 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

166 utóbb az ország fővárosa emelkedett, a minek az a magyarázata, hogy épen itt folyik ezer évnél régebb idő óta oly nagy mértékű felforgatása a talajnak, hogy a régibb lelőhelyeket már századokkal ez előtt föltúrták és a bennük talált emlékeket és maradványokat a hajdankornak ilyesmik iránt tanúsított gondatlansága miatt szélylyel szórták és pusztúlni engedték. De abból, hogy a mai főváros környékén vannak a történelem előtti idők emlékeinek leg- dúsabb lelőhelyei, önként következik, hogy e vidék s kivált annak középtája sűrű népességű volt már az őskorban is, és hogy Csehország legrégibb és legélénkebb művelődési góczpontját kell látnunk benne. A leletek a lehető legváltozatosabbak. Néha ölnyi mélységű hamu- rakások alatt konyhahulladékokra akadnak, melyek az akkori állatvilágról adnak hírt; mellettük szerszámokat és ékszereket találtak, melyekből e telepek korára lehet következtetést vonni. Látjuk az embert ősi, természetes állapotában, majd figyelemmel kisérhetjük, mint gyarapodnak ismeretei, ügyessége, mint tisztúl az ízlése és emelkednek, finomodnak szükségletei. A neolith kor tárgyaival kezdődik a sorozat, melyek még mind kőből és csontból valók; majd a legelső bronz fegyverek és egyéb eszközök meg- honosodásának idejébe lépünk és a hallstadti korszak hatását tapasztaljuk. t Epen ily különböző korok tanújelei a sírok is, melyek különféle temetkezési módokat mutatnak. Vannak régibb és újabb csontváz-sírok, úgy nevezett üst-sírok, hamvveder-sírok és sírhalmok. Slup környékén, a Vysehradon alúl, néhány éve egy sírra bukkantak, a melyben hamv vedrek, karpereczek és egy bronz lándzsahegy mellett egy emberi koponyát találtak. A tárgyak, melyek egy történelmi bizonyossággal kimutatható legrégibb prágai lakos földi maradványai mellett voltak, a La Tene-korszakbeliek, tehát oly időből valók, a mely már jóval ifjabb ugyan a kezdetleges kőkorszaknál, de azért még mindig néhány századdal régibb mai időszámításunk kezdeténél. Hogy e később kori készítmények belföldi ipar termékei, azt öntőminták, nyers öntvények és félbemaradt művek eléggé igazolják. A legrégibb időkben az ember csak a természeti erők, a vadállatok és szomszédai támadásai ellen védekezett. Később következtek a nagy nép- vándorlások, melyek közül elsőként a hiteles történelmi adatok a túlságig népesedett Galliából fölkerekedett keltákét említik (Kr. e. 388 körűi), azután a cimberekét és teutonokét, a kik a Balti-tenger partvidékeiről indúltak délnek (Kr. e. 113—101), és ezek ellenében már mind érezhetőbbé vált a tömeges, szervezett védekezés szüksége. Ilyennek czéljára támadtak azok