Seite - 176 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

176 IV. Károly két fia és utódai alatt már más idők következtek. IV. Venczel ritkábban lakott a Hradsinon, mint a városon kivűl fekvő egyéb kedvelt helyein. Prágában is egy új nyári kastélyt építtetett magának a Zderaz mellett, ott, a hol később a kerületi fegyház és a Szent Venczel temploma állott, ma pedig a Venczel-fiird'ö van. Ugyanő építteté az Ó-városnak az alsó Új-város felé néző kijáratánál a „ Königshof"-ot is. A felső Új-városban a katholikusok és husziták közt kitört véres villongások hírére meghalt 1419 július 30-án, a Kundratitz melletti Wenzelstein kastélyban. Erre, mint harczi riadóra, fölcsapott a szörnyű huszita-háborúk bősz lángja, melynek mindjárt áldozatúl esett a prágai városok egyike : a Kleinseite, tehát a leg- nagyobb részt német lakosságú városrész, mely 1420-ban oly kegyetlen pusztítást szenvedett, hogy a község egészen föloszlott s lerombolt házainak helye évtizedekkel utóbb ís néptelen pusztaság volt. 1436-ban helyre állott a külső béke, és az általánosan elismert Zsigmond király augusztus 23-án bevonúlt Prágába, hol a Königshofot választá szék- helyéül. Itt halt meg az ifjú, árván született László (a mi V. László királyunk), s itt uralkodott Podébrad György király is, kinek kormánya alatt Prága újabb fölvirágzásnak indúlt s az egész ország is jóllétnek örvendett. A mikor e ravasz, erős lelkű és fényűző fejedelem alatt Aeneas Sylvius pápai követ Csehországot meglátogatta, csodálatra indítá annak és városainak gazdag- sága, mely a szörnyű pusztúlás után megint oly gyorsan föllendült. Prágába, a hol ekkor tájt épen a pestis dühöngött, nem ment el; ezért hiányzik remekül írott történelmi művében e városnak saját szemlélet alapján való leírása. Ha megfordúlt volna benne, a Teyn-tcmplom tornya csúcsáról feléje ragyogott volna az aranyos kehely, az új vallásnak a régin aratott győzelme jeléül, de egyúttal ama véget érni nem akaró zavargások hírnökéül is, melyek a Constanzban föllobbant máglya óta a szerencsétlen város lakóinak lelkületét örökös visszavonás és párttusák zsákmányává tették. Fényesnél fényesebb épületekben azonban Prága folyton gyarapodott. II. Vladislav (Ulászló), a Jagello-ház sarja, kit a nép szokásos mondása után a „|ól van, jól király "- nak (Král Dobre) nevezett el, építtette azt a bizarr gót izlésű tornyot, a mai PulverthurmoX., mely az eleje lett volna a megújítandó ó-városi királyi kastélynak. De, midőn egy szép napon a „Jól van, jól király" ablakában könyökölve az útczára nézett ki, alúlról egy arra menő polgár e szókkal irányzá feléje kézíjját: „Ej, végezzünk már egyszer ezzel a jött-ment polyákkal!" E fenyegetésre úgy megijedt szegény, hogy a kevéssé biztos