Seite - 180 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

180 tességet is szerzett Prágának a különös kedvtelésű és mindenféle titkos tudományon és mesterségen töprengő császár. Ama kiváló szellemű férfiak és nők társasága, kiket a fejedelem udvarába csődített, nemkülönben a palotájába szüntelen igyekezettel egybegyűjtött ritkaságok és válogatott műkincsek, melyeket a „német" teremben helyezett el, Prágát az akkori tudományos és művészi élet egyik székhelyévé tették. Sajnos, hogy utóbb, mikor a császár mind jobban bele mélyedt búskomorságába, mindenféle kétes hírű népség: bűbájosok, szellemidézők, jövendőmondók s aranycsinálók is bc-betolakodtak az udvari körökbe, sőt a fejedelem legbizalmasb közelébe is. A Szent György kolostor mögött, a „fehér torony" közelében levő alchymista-, ma arany-útcza (Zlatá ulilka), melyet ma a prágaiak közül is csak kevesen ismernek, ez idők emléke; pedig ez ódon falak közé rejtett regényes kis zug ősrégi házai és házikói érdemesek a megtekintésre. II. Rudolf alatt 1606-ban Sadeler Egyed nagy szorgalommal és szeren- csés szemmértékkel rajzolta le Prágának egy olyan képét, a minőhöz hasonló arányúval abból az időből egyetlen főváros sem dicsekedhetik. Ezen a királyi kastélyt a Hradsin felé két sánczárok köríti; a régibb harmadik ekkor már be volt töltve. A prágai kastélyt ez időben kincsei- és műtárgyaiért „a világ nyolczadik csodájá"-nak mondták, a császári kertet a hölgyek páratlan mulatóhelyéül emlegették, s Rudolf korát „arany" kornak magasztalták. Politikai és egyházi tekintetben ellenben inkább a „vas" jelző illetné meg e kort, mert a zabolátlan passaui harczosok betörése, a kik 161 l-ben vandal módon garázdálkodtak a prágai városrészekben, csak kezdete volt annak a sok viszontagságnak, a mely az 1618-ki eseményekkel újra reá zúdúlt a fővárosra és az egész szerencsétlen cseh földre. A következő év augusztus havában a föllázadt főurak és lovagok Frigyes pfalzgrófot választották cseh királylyá. November 9-én a választófejedelmi pár megkoronáztatta magát a Szent Vitus egyházban, melyet azonban Frigyes Calvint követő tanácsadói, miután előbb legbecsesb műkincseit elpusztították, megfosztották katholikus jellegétől. Egy évvel utóbb, 1620 november 8-án a fehérhegyi csata gyors véget vetett a téli király uralkodásának. A liga hadserege bevonúlt a bevett várba és városba, s a szövetséges bajorok a Rudolf-féle gyűjtemény mű- kincseiből telhetetlen mohósággal annyit raboltak, a mennyit csak elczipel- hettek. Nem sokkal ez események után Waldstein Albert sötét alakja lép elő, ki a várhegy alatt 100 polgári ház telkét vette birtokába s helyükre olyan kastélyt és ahhoz való melléképületeket állíttatott egy tágas kert közepébe,