Seite - 184 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

184 Szarvady Frigyes hazánkfia pedig, a ki egy ideig a prágai egyetemei! Meissnerrel és Hartmannal költői hármas szövetségben állott, az annyira megkedvelt várost, miután már rég búcsút mondott neki, képzeletében viszontlátva, még mindig a Hradsinra álmodja magát, s a mélabú borongó hangján elmélkedik az egykori királyi székhely letűnt szép napjairól . . . „Éjfél van, — így szól, — a teli hold tiszta fényben ragyog le a városra és a Moldava halkan morajló hullámaiban tükröződik . . . Köröttem minden ünnepi csöndben nyugszik, mint valami királyi sírboltban. A száz torony úgy meredez fölfelé a néma éjben, mint megannyi árbocza egy varázslatra kővé vált hajórajnak . . . De nem maga Prága-e ez a mesés hajó, mely dagadó vitorlákkal szágúldott viharszárnyon előre, míg hirtelen szirtek közé kerülve meg nem akadt, s azóta ott áll mozdúlatlanúl ég és tenger között. A vihar-hullám, mely magasba lódította, aláhanyatlott, s nem jő egy második, hogy újra fölemelje s a reá nehezedő varázs átka alól fölszabadítsa". . . S való igaz, hogy Prága akkoriban, — úgy ötven évvel ez előtt, — csöndes, kihalt város volt. Uralkodó jellemvonása és a hangúlat, mit a szemlélőben keltett, a mélabús komorság, a rég letűnt dicsőség és pezsgő élet fényes napjaiba visszaszálló bánatos emlékezés vala. Megvolt még hajdani nagy kiterjedése, de lakosainak száma csekély vala e nagy terjedelemhez képest. Liechtenstern Miksa József báró (1817) a városi házjegyzék nyomán 2.890-re teszi házainak számát, a lakosságnak pedig csak a polgári részét 79.606 főre becsüli. Ez volt a régi bástyáktól kerített város népessége, ezeken kivűl pedig akkoriban alig voltak még említésre méltó külvárosok. A svédek ostroma alkalmával elhamvadt Spitt elfeld (Spitálské pole), mely a húszas években Karolina Auguszta császárné tiszteletére a vörös csillagos kereszt-urak kórházától nyert régi nevét Karolinenthalra változtatta, akkor tájt még csak keletkezőben volt. Mindössze néhány ház állott az országút mentén, meg a rokkantak intézete; a többi területet a Zizka-hegy irányában csupa zöldséges kert és szegényes kertész-kunyhók foglalták el. Smíchov is csak kezdetleges kis telep volt az út szélén; az Oujezd felőli jobb oldal nagyobb részén a Vratislav grófi kert hosszú fala húzódott végig; jobbra letérve Kosif faluban a szép Clam-féle parkba jutott az ember, valamivel odább pedig a Cibulka nevű szép parkba, mely Thun Lipót gróf passaui herczeg-püspök tulajdona volt valamikor. A környék hegyeiben még néhány szerényebb nyaraló állott itt-ott kertek közepette, köztük a Mozart révén híressé vált Bertranka. A folyó jobb partjának a városon kivűl eső részén