Seite - 185 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

185 még a Kvenn-féle és Wimmer-féle kertek, meg a Canal gróf szép parkja, aztán még néhány távolabb szétszórtan fekvő nyaraló, végűi a Botic-patak mentén elterülő Nusle és Vrsovitz falvai valának Prága város határához számíthatók. A városnak több tekintetben komor volt a képe. Minden részében található emlékeinek nagy számában volt ugyan bizonyos vonzó erő, de maguk az emlékek nagy részt épen nem voltak megnyerők. Tisztasága nem volt valami példás, az útczák világítása pedig oly nyomorúságos vala, hogy még az ötvenes években is, mikor a Steffeck-Friedland czég vette át a gázvilágítást, azzal a (Schillerből idézett) csipős tréfaszóval gúnyolódott a helyi élez, hogy: „Nacht muss es sein, wo Friedlands Sterne leuchten". (Nagy éjszakának kell lenni, mikor a Friedlandi [már t. i. Wallenstein] csillagai világolnak!) Az új-város számos tág tere és széles útezája úgy a gyalog-, mint a kocsiúton vagy igen gyarlón, vagy épen nem volt kikövezve. A nagy terjedelmű baromvásártéren buezkák és kátyúk váltakoztak, száraz időben fojtó por szállongott, esős napokon pedig feneketlen sár volt rajta. A magánházak még az új-városban is csak ritkán dicsekedhettek kényelmesebb berendezéssel, az ó-városiak, meg a Kleinseitén és a Hradsinon levők pedig általában vaskos, szertelenül erős építésűek voltak, de szűk bejáratúak, sötét kapualjakkal és még sötétebb lépcsőkkel, melyeken tapogatódzva lehetett járni; legfölebb egy-egy fordúlónál égett itt-ott a falon függő szentkép tiszteletére egy mécslángocska. Némely ház útezai fala mindenféle képes ábrázolással teli volt festve, de ezek a képek is mind komor tárgyúak valának; a Heuwagsplatzon a hét választó fejedelmet, a Vysehrad alatt meg a hét cseh herczeget lehetett ily falképeken látni. Valósággal borzalmasak voltak a Maria-Schnee melletti Ferencz-rendi kolostor keresztfolyosójának a falfestményei, melyek a husziták betörésekor lemészárolt szerzetesek kín- szenvedését és halálát ábrázolták. Mozgalmasabb életről csakis a Zeltner-, a Vas-útczában s a Kis- és Nagy-jezsuita-útczában, az akkori főútakon lehetett szó. Még legélénkebb volt az élet a sűrű lakosságú, zeg-zugos és keskeny útezájú zsidó városban, továbbá a keresztény és a zsidó zsibvásáron a Kén- és a Galli-útczában. Bérkocsik vagy magánfogatok csak nagy néha, leginkább csak téli időben elevenítették valamennyire az útezai forgalmat, mikor a dúsgazdag nemesség a városban szokott tartózkodni. A nagyzólag vendég- fogadóknak nevezett szállóházak és korcsmák (zájezdné hostince) az idegenek tanúsága szerint elég silányak voltak. C s. 24