Seite - 196 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

196 Rossmarkttal és szabályosságnak sincs rajta semmi nyoma, de festői szépség és történelmi érdekesség dolgában nemcsak Prága többi tereit, hanem egész Csehország valamennyi terét is fölülmúlja. A kiváló érdekességű városházát, melynek főbejárata fölött a Praga caput regni fölírat olvasható s melynek vaskos tornyát egy művészi szerkezetű óramű díszíti, keleti felében a negy- venes évek folyamán egészen újjá építették, többi részeiben pedig két évtizeddel ez előtt állították helyre; de ez átalakításoknál úgy külsején, mint belsejében valamennyi, műtörténelmi szempontból becses részletét teljes épségében megőrizték. Ha a keleti oldal újjáépítéséhez is harmincz-negyven évvel utóbb fogtak volna, mint a hogyan, sajnos, történt, akkor bizonynyal megmaradt volna az a terraszszerű előépítmény is a város tornya körűi, a melyet akkor lebontottak. Akkoriban erre egyebek mellett alighanem az is egyik okúi szolgált, hogy e helyen léptek 1621 június 2 1-én a felségárulás főbűnösei és legkiválóbb czinkosai, szám szerint huszonnégyen, a vérpadra, s tán azért is siettek az említett épületrészt lerombolni, hogy a hozzá fűződő véres emléket az utókorral feledtessék. Bármint volt is azonban a dolog, annyi kétségtelen, hogy eltávolításával a tér elvesztette egyik építészeti nevezetességét. A városházával szemközt a 7eyn-templom hatalmas kéttornyú homlokzata emelkedik egy ősrégi előcsarnok fölé, a melynek megőrzése minden áron kívánatos, minthogy nagyban hozzájárúl a tér és az egyház jellemzetességéhez. A Teyn-templom és a városháza közt, a térnek nem épen a kellő közepén emelkedik a karcsú Mária-oszlop, melynek szentképe előtt örök mécsvilág pislog, s esténként ájtatos hívők csoportjai tisztelik imával és énekszóval a Boldogságos Szüzet. Balra ama sarok előtt, a melytől a Miklós-útczácska előbb az ó-városi Szent Miklós templomhoz, — a hol most az orosz isteni tiszteletet tartják, — azután pedig tovább a szabálytalan József-város szűk és sötét útczái felé vezet, állott régebben egy sajátszerű emlékoszlop, melynek szép, renaissance-ízlésű ábrákkal díszes vörös és fekete márványlapjait azonban az efféle „közlekedési akadályok" ellen kiváló buzgósággal hadakozó városatyák szétdúlatták s úgy eldaraboltatták, hogy később se illeszthesse össze senki, ha netán eszébe jutna az érdekes emléket valamikor helyreállíttatni. Csak egy-két megrongált töredéke látható ma a cseh országos múzeum udvarában. A rendelkezésünkre álló tér nem engedi, hogy az Ó-város kisebb terei, útczái és közei tömkelegét is bejárjuk; így csak annyit ismétlünk róluk,