Seite - 198 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

198 aggodalommal ne nézzen elébe. Nevezetesen legalább a régi keretes képek, szoborművek és egyéb faragványok, díszes rácsozatok és kovácsolt vasból készült jelvények, czímerek találhatnának békés és biztos menedékhelyet a városi múzeumban. Az Ó-város „Grosser Ringu-jéről a Kleiner Ringen át a Kis és a Nagy jezsuita-útczábz. jutunk, melynek most Károly-útcza a neve. A lánczhíd megnyílta előtt ez volt a város jobb- és balparti része között a fő út. A torkolata a város egyik legkisebb terére vezet, mely azonban ama kilátás miatt, mely róla egy felől a Hradsin, más oldalon meg a Strahov koronázta Kleinseitére nyílik, nemkülönben épületeinek jellemző változatosságánál fogva is egyszersmind a legszebbek egyike. Keleti oldalán a Salvator-tanplom oszlopos előcsarnoka és a Clementinum, e hajdani tágas jezsuita rendház pitvara érdemel figyelmet. Benne van elhelyezve a papnevelő intézet, az egyetemi könyvtár, a herczeg-érseki nyomda, továbbá hozzá tartozik két kápolnán kivűl a Szent Kelemen- és a már említett Salvator-egyház is. Éjszak felé a vörös csillagos kereszturak kupolás temploma és IV. Károly emlékszobra áll egy kis kertecske közepén, egészen a folyam mellett. Nyugatnak az ó-városi hídtoroyiy, a gótízlésű világi építkezés egyik legszebb fenmaradt emléke emelkedik. A déli oldalon ugyan a Colloredo-palotán kivűl csupa magánházak állnak, de a házcsoportok közt lévő kettős boltíven át az ó-városi folyampart élénk képe tárúl elénk, melynek imént a lánczhídról a felső részét láttuk. De a Kereszturak tere (Kreuzherrenplatz) különben már történelmi szempontból is nevezetes, a mennyiben két izben volt kiváló, bár más-más értelemben híres események színtere. Ezek egyike a prágai Ó- és Új-város három hónapi hősies védelme 1648-ban a svédek ellen, a melyhez a vitéz Plachy György jezsuita páter emléke fűződik; másika pedig a szerencsétlen júniusi lázadás (1848), mely az izgága Frií József nevével kapcsolatos. Az „arany Prága44 legtöbbet emlegetett városjellemző épülete kétség- telenül a Moldava nagy hídja, melynek ma, mikor már annyi társa van, megkülönböztetésül Károly-híd a neve. A negyvenes években, mikor a lánczhíd sorakozott melléje, ezzel szemben „kőhíd44-nak hívták, még régebben pedig a nép egyszerűen csak „a prágai híd" nevén emlegették, s e néven vált az egész országban híressé. A múlt században II. József császár alatt s a jelen században nem rég újabb nagy rongálódást szenvedett. Csak ily rend- kívüli baleset és az 1890. év nyarán reá rakott súlyos gerenda-teher tudta