Seite - 209 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

209 (Slany) hradistén fordulnak elő, — a kivájt, díszített és kifúrt formákhoz; akadtak továbbá itten átfúrt kutya-, medve- és szarvasmarha-fogakra is, melyek ékszerül szolgáltak. Az agyagedények, melyek legelőször ebben a korszakban találhatók, rendszerint szabadkézzel és roszúl kiiszapolt agyagból vannak formálva, melyhez grafitot Vagy szenet nem kevertek; vagy égetetlenek, vagy gyarlón égetvék, s alakra nézve az egyszerű virágcserép formától a kihajló karimájú, csücskökkel és púpokkal, továbbá fülekkel ellátott öblös formákig váltakoz- nak; a lapos tálaknak vagy egyenes a fenekük, vagy hajlott (fedők). Ennek a korszaknak Csehországra nézve jellegzetes díszítései a beszurkált pontok és vonalak. Ezek az egyszerű, vagy pontozatos vonalak részint környös-körűl, részint felülről futnak az edényen, vagy végre háromszögű síkokká, olykor pedig zegzugos, avagy halgerincz díszítményekké vannak szerkesztve. Találkoznak krétával kitöltött díszítmények épen úgy, mint szűrőszerűen átlyuggatott edények is. Az agyagorsók vagy laposak, vagy kettős kúp alakúak, olykor sugarasan díszítve. Ezen korszak lakótelepei kivált Éjszaki és Közép-Csehországban vannak elterjedve; Csehország déli részében eddig csak egyes, szórványos kőeszközöket találtak, s azok sem terjednek túl a 49-dik szélességi fokon. Úgy látszik tehát, hogy Csehország déli része az új kőkorszakban vagy egyáltalán nem, vagy csak kevéssé volt benépesedve. Az ország többi részében azonban, kivált a hegyeken találni efféle telepeket, így Bzí, Lopata, RivnáC, a Tetschen melletti Quaderberg, a schlani hegy környékén, stb. Utóbb elszaporodtak azok a síkságon is és némely vidéken tetemes számúak. Az ily helyeken készítményeken kivűl gyakran nagy számú széttört csontokra is akadnak, így Bydzov, Liben, Velis, Jiíin, Podbaba, stb. mellett. A lelt tárgyak sokban hasonlítanak a svájczi és felső-ausztriai új kőkorszaki czölöp- építményekéihez, melyeknek Csehországban csak nyomai vannak egy Franzensbad melletti tőzegrétegben. Ezen földmívelő népségnek, a mely szelíd és vadállatok húsával is élt, legrégibb telepedései, úgy látszik, azok voltak, melyeket nehezen megközelít- hető sziklákon találni, milyenek Lopata és Bzí; későbbi időből már számos síksági lakógödörre is akadnak, melyek eleintén alkalmasint csak szalma-, vagy rőzsetetővel lehettek befödve, és sövényből font, vagy czölöpökből álló oldalfaluk volt; ez utóbbit agyaggal tapasztották ki, melyet gyakran szecs- kával is kevertek. Az ilyen gunyhónak a közepén volt a tűzhelye; a fal Cs. 27