Seite - 231 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

231 még ma is látható a Thüringiai Erdőben. Az erdős határhegységen csak néhány kevés ponton lehetett átjutni; ezek voltak a határútak, gyalog- ösvények, melyek nyomait mind a mai napig láthatni a passaui és nachodi hágón a messze szétfutó árokszerű bevágásban, a melyben a gyalogjárók tévedezés nélkül haladhattak teherhordó lovaikkal. Az aránylag leginkább járható s bizonyára legrégibb ösvény a chambi volt Taus felé nyugaton, a linzi ösvény Hohenfurt felé délen, a chlumetzi (Kulmi) hágó éjszakon, a nachodi vagy terstenitzi keleten. A többiek csak a későbbi közép-korban keletkeztek. A terület ilyen sajátszerű alakulatainak ismerete nélkül érthetetlen marad az országnak nem egy történeti eseménye, minő a cimberek vissza- verése, a Marbod ellen intézett római támadás meghiusúlása, Samo hatalma, sőt a közép-kori történetnek egész lefolyása. Csehországnak legrégibb, történetileg kimutatható lakosai kelták voltak. Valószínűleg már jóval a galliai kelták nagy mozgalma (Kr. e. IV. század) előtt bírták ez országot épen úgy, mint a bojok a Duna felső vidékét. Óket is bojoknak nevezték, ha ugyan e név nem bojmi-nak hangzott (mint trokmi, remi, osismi), miből az ország nevét : Bujäm-um, Bojhäm-um könnyebben le lehetne származtatni. Ezek a kelták déli Galliából szaporodtak, midőn Caesar tanúsága szerint a volcä tektosagok a hereyni erdőnek jó lakóhelyet kináló területére költöztek. Ez a mozgalom bizonyára összefügg Sigovesnek a hereyni erdős hegységbe való vonúlásával. Ha feltűnnék, hogy a volcäk gyönyörű, a Pyrenaeusok s a kemmeniai hegyvonúlat közti hazájokat Hercyniával cserélték föl, ennek magyarázatát abban kell keresnünk, hogy született ügyes aranyásók levén, a déli Csehország aranymezőiről keringő hírek és jelentések vonzhatták őket; a cseh bányászat alapos ismerői csak- ugyan azt állítják, hogy a Cseh Erdőben a bányászatnak máig látható nagyszerű nyomai igen régi, történetelőtti aranybányászatra mutatnak. A határsánezon, mely a cseh kelta-országot éjszakon körűivette, Kr. e. 120 körűi megtörtek a roppant tömegekben előnyomúló cimberek hullámai. Minthogy a Csehországon való átkelést a bojok önkéntesen meg nem engedték, a cimberek pedig erőhatalommal kieszközölni nem bírták, a nép- tömegek keletnek fordúltak s Csehországot megkerülve a luzsiczai, sziléziai és morva síkságon át jutottak a középső Dunához. A volcäk, kiknek neve a walch, wálsch, vlasi alakban máig fenmaradt, hereyni lakóhelyeiket még Caesar idejében (Kr. e. 50 körűi) is megtartották, ki becsületes és vitéz embereknek mondja őket. De ép oly szegények voltak,