Seite - 232 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

232 mint a germánok, kiktől ez időben sem az életmód, sem a viselet tekin- tetében nem különböztek, s így a németségbe való beolvadásuk már ekkor elő volt készítve. A Kr. e. utolsó század derekán Csehország keltái ismeretlen okokból mozgolódni kezdettek. Talán a Börebistas dák fejedelem részéről fenyegetett pannóniai bojoknak mentek segítségükre s velők együtt megsemmisíttettek. A nép nagy részének mindenesetre el kellett az országból távoznia, mert Kr. e. 18 körűi Marbod foglalta el nyugatról jövő markomannjaival. De a kelták nem tűntek el teljesen Csehországból, mely ezután is megtartotta a Bujámum vagy Bojhämum nevet, a hegyek kelta elnevezései (Hercynia, Gabreta-erdő, Sudéta-erdő) Ptolemaeusig (Kr. u. II. század) fenmaradtak, valamint a fő telepek nevei is, sőt a mai szláv helynevek közül sok szembe- tűnően kelta eredetre vall. A markomannok germán nép voltak, mely már Kr. e. 72-ben részt vett a rajnai germánokkal Ariovistus alatt a galliai háborúban. Vezérök Marbod, ki ifjú korában Rómában a nagy Augustus színe előtt neveltetett, eleinte a római politika eszközének látszott, mely politika oda irányúit, hogy a birodalomnak a Dunáig előre tolt határát a germánok közötti hatalmas jó barátokkal védesse meg. Marbod az újonnan megszállt várszerű országból részint szép szóval, részint erőszakkal magához fűzte az alsó Elbe és az Odera mellett lakó törzseket, főleg a svév semnonokat, a longobardokat, a gótokat és a lugiaiakat. 70.000 gyalogból és 4.000 lovasból álló, római mintára kiképzett hadserege volt s szívesen fogadta a római kereskedőket és szökevényeket országában. Állása végűi oly tiszteletgerjesztővé lett, hogy a rómaiak, kik eleinte barátjoknak tekintették, félni kezdtek hatalmától. Hogy Marbodot megtörje, Tiberius Kr. u. 6-ban nagyszerűnek tervezett hadjáratot kezdett Bojhämum ellen. Maga Carnuntumból a Dunától éjszaknak nyomúlt előre, a Majna vize mentén pedig egy második hadsereg próbálta meg a betörést. De a hadjárat balúl végződött s Tiberius hasztalan állított sikra 12 légiót, vagyis 75.000 embernél többet. A terület nehézségei, melyeket a rómaiak vagy nem ismertek, vagy nem eléggé vettek számba, sokkal nagyobbak voltak, semhogy a két hadsereg az ország szívében egyesülhetett volna. Marbod ekkor hatalmának delelőjén állott s talán inkább mint valaha gondolt reá, hogy az összes germán népeket egyesítse fő hatósága alatt, hogy germán birodalmat alapítson. De a váratlan győzelem, melyet Arminius