Seite - 234 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

234 A II. század második felében kitört a nagy markomann háború; a felső és a közép Duna mentén lakó összes népségek, a hermundurok, longobárdok, nariskok, markomannok, jazygok fegyveres kézzel átkeltek a dunai határon s római területen követeltek lakhelyet. Háromszor (167, 1.70 és 174) kellett Marcus Aurelius császárnak a Dunához nyomúlnia, hogy visszaverje a rohamot, melyet kétség kivűl a szlávoknak keletről nyugatra való hatolása okozott. Ettől kezdve a Bojhämum név századokra eltűnik a történetből, míg a markomannok neve még sokáig visszhangzik. E nép teljes eltűnése előtt még egy megnyerő alak lép elő: Fritigild királyné, ki 396-ban követeket küldött Ambrus milanói püspökhöz s a keresztény vallásban tanítást kért tőle. A markomannokat az ország birtokában szláv származású népek követik, melyeket a nyugati népek vendeknek neveztek. Az V. századnak a VI-ikba való fordúlásakor lakhelyeik az Elbéig terjedtek. Ez időben kaphatta Morvaország első szláv telepeseit, s nyílt meg a régi Bojhämum a szláv törzsek előtt. A régi népesség maradéka az új lakosságba olvadt. A VI. század végén jelennek meg a hatalmas avarok a történelem színpadán. Fő székhelyök a magyar Dunavidék volt. Védelmök alatt terjesz- kedtek a szlovének a keleti Alpesek környékén egész a bajorokig, a Dunától éjszakra pedig Cseh- és Morvaországok szlávjai csatlakoztak hozzájok. Mind e népségek sokat szenvedtek az avarok nyomasztó uralma alatt, míg végre 600 körűi ütött szabadúlásuk órája. A szlávok olyan férfiú vezetése alatt rázták le az avar rabigát, ki meteorként tűnik föl a történet egén. Samo nevű egyszerű kalmár-ember a sennoni gallok által híressé lett Sennonae-grófságból (ma Sens Fontainebleau mellett), ki sok esztendőt töltvén a nyugati szláv országokban, e népek nyelvével, szokásaival és vágyaival megismerkedett, indította meg a föl- szabadító háborút, s mikor a vállalat sikerűit, a hálás népek reá ruházták a királyi méltóságot. Samo hatalma csakhamar nem is képzelt kiterjedést nyert. Egyik szláv törzs a másik után csatlakozott hozzá, így délen a karantén vindusok, éjszakon a szorbok a thüringiai Saale vize mentén. Az új nép- szövetség magva Csehország volt. De I. Dagobert frank királyban aggo- dalmakat keltett, hogy az avarok helyén hirtelen új hatalom támadt, mi megzavarta abbeli terveit, hogy birodalma Byzánczhoz közeledjék. Samo ugyanis urok volt a Közép-Duna mindkét partján lévő országoknak s a frank birodalom ellen foglalt állást. Csakhamar háborúra került a dolog. Dagobert