Seite - 238 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

238 Szent Kelemen-tisztelet, a szláv liturgia, valamint Cosmas krónikás tanúsága. Borivoj ezzel függési viszonyba jutott az emelkedő Mojmarida-uradalom iránt, de ennek összeomlása után a cseh fejedelmek a frankokhoz kezdtek hajlani s ez időtől fogva az ország és művelődése a nyugatra szorult. Boíivojnak, az első keresztény fejedelemnek unokája, Venczel, kit nagyanyja Ludmilla gondos felügyelete alatt neveltek, atyja, Vratislav, halála után 928-ban lépett trónra. Békeszerető uralkodó volt. Mikor I. Henrik német király befejezve a magyarokkal folyó kilencz évi háborút, a Közép- Elbe menti szlávokat legyőzte, Csehországba betört s egészen Prága vára közelébe nyomúlt, Venczel is hűséget esküdött neki. Venczel a regensburgi püspökkel szintén személyes barátságban állt; dicséretére fölhozták, hogy a szláv egyházi nyelvben ép oly járatos, mint a latinban s műveltsége olyan, akár egy püspöké. Németbarát politikájáért súlyosan kellett lakolnia; testvéré- nek, Boleszlónak hasonnevű várában (Altbunzlau) megölték; de a nép s a Premysl-család csakhamar szentjének, védőjének és patrónusának nevezte. I. Boleszló, kit e gonosztette miatt kegyetlennek neveztek, alig hogy trónra jutott, megkezdte a harczot I. Ottó császárral. A háború teljes 14 évig tartott; végre Boleszló ismét elismerte országának a birodalomtól való függését s ettől kezdve (950) Ottó híve maradt. A lechmezei csatában (955) a cseh segélyhad a császári sereg utóhada volt. Fia és utóda, II. Boleszló, megszerzé Morvaországot s az Odera és Visztula mentén kiterjedt lengyel területet. Az alatta 973-ban újjáalapított s a mainzi érseki tartományhoz foglalt prágai püspökség Csehország mellett az új szerzeményekre is kiterjedt. A püspöki széknek ragyogó dísze volt Vojtéch (német nevén Adalbert), Szlavnik chrovát törzsfejedelem fia, ki nagyobb hévvel, mint sikerrel, dolgozott a cseh egyház kifejlesztésén. Apostoli buzgalma végűi meghozta neki a kivánt vértanúi halált a pogány poroszok távoli földjén (997). Adalbertben nem csupán a csehek, hanem a lengyelek és magyarok is a kereszténység előharczosát, az egyház hősét tisztelték. Az új évezredbe Csehország gyönge, de nagyratörő államúl lépett be. A nép nemzetiségileg egyesítve volt, mert a törzskülönbségek már kiegyenlí- tődtek. A nemzeti uralkodóház szilárdsága s a szigorúan monarchikus kormányforma az egyház egyesítő hatásával befejezték az ország politikai egységét. A fejedelmi méltóság örökös volt a Premyslek családjában. Míg az örökösödés az idősebbség (senioratus) alapján nem rendeztetett, az uralkodó