Seite - 239 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

239 maga jelölte ki utódát s ajánlotta az ország gyűlésének fejedelmül (knez). De a senioratus az idők folyamán nagyon ártalmasnak bizonyult. Soha sem tudták, ki lesz az uralkodó fejedelem utóda, ha meghal; az uralkodó érezte, hogy legkevésbbé lesz az valamelyik gyermeke, mert mindig akadtak idősebb családtagok. Megtörtént, hogy a család olyan tagja jutott trónra, ki szűk viszonyok közt nőtt fel, s nem értett az ország dolgához. Az ebből támadt zavarokban az ország főurai hatalmukat öregbíteni törekedtek; míg I. Píemysl Ottokár síremléke. a császárok, kiket a megerősítés joga illetett, ebből annál inkább hasznot igyekeztek húzni, mert a trónkövetelők első sorban ő náluk kerestek védelmet és támogatást. Hosszú küzdelmek után a XII. század végén az első szülöttségi örökösödés emelkedett érvényre. A fejedelmet nagy ünnepélyekkel iktatták be székébe, egy kőszékbe, mely a prágai várban a Szent Vidatemplom előtti szabad téren a fejedelmi palota udvarán állt. A megerősítés joga a császárt illette, ki a már beiktatott fejedelemnek, midőn az ebből a czélból személyesen megjelent udvarában, a zászlót ünnepélyesen átadta.