Seite - 240 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

240 A német népeknél sajátos királyság először (a XI. és XII. században) mint személyes, a XIII. századtól kezdve mint állandó méltóság jutott el Csehországba, de már abban az alakban, melyet a kereszténység hatása alatt nyert. A XI. században két fejedelem kapta a pápától a kitüntetést, hogy mitrát viselhet; ezek II. Spytignev és II. Vratislav voltak. De Vratislavot a császár és a birodalom iránti érdemeiért (1086) a korona adományozásával is kitűntették. Második király a XII. században II. Ulászló volt, ki hasonló okból kapta (1158) a császártól a királyi koronát. A királyi méltóságot végleg és ünnepélyesen az apostoli szék adományozta (1204) a Premysl családbeli uralkodóknak, s ettől kezdve az ország mindig királyság maradt. A fejedelmi család tagjai, ha vagy nem lettek uralkodók, vagy a meddig trónra nem jutottak, bizonyos országrészek fejedelmi haszonvételei- nek részökre való átengedéséből nyertek ellátást. Kivált Morvaország, mely Csehországgal egy egészet alkotott, szolgált ily adományul, míg őrgrófsággá nem lett. De a fejedelem mindenkor feje maradt nem csupán az uralkodó családnak, hanem az egész országnak is, és épen a morva részek fejedel- meinek állt legfőbb érdekökben, hogy fentartsák Csehországgal az össze- köttetést, mert az idősebbségi trónöröklés mindig megadta nekik a cseh trónra való jutás lehetőségét. Míg a kereszténység előtti korszakban a fejedelem a népnek nemcsak uralkodója, hanem legfőbb papja is volt, ez a viszony a kereszténység elfogadásával oda módosult, hogy a fejedelmi hatalom az egyháztól nyerte fölavatását, viselői pedig az egyház védnökei lettek. A törvényhozó hatalom, valamint a hadüzenet és a békekötés joga is a fejedelmet a nép képviselőivel egyetemben illette. A fejedelem bírói hatalma kevésbbé a törvénytételben és Ítélésben, melyek a rendes bíróságok jogköréhez tartoztak, mint inkább általában a jogállapot védelmében, a közbéke fen tartásában, az ítéletek végrehajtásában, a kegyelem gyakorlásá- ban nyilvánult. Az ország egyeteme az országos képviseletben találta megtestesülését. A meddig a történeti emlékek visszanyúlnak, mindig ott van a fejedelem mellett az országgyűlés (sném) mint időnként összegyűlő testület. Az ország- gyűlésnek fentartott legkiválóbb ügyek közé tartoztak a fejedelem beiktatása, az országos püspök választása, a határon túl terjedő hadi vállalatok jóvá- hagyása, köztörvények alkotása, fekvő birtok iránti perek elintézése, a felség- vagy hazaárúlás bűntényeiben való Ítélethozatal. A gyűlés helye