Seite - 246 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

246 sok akadt; a kereskedők árúháza (tyn, laeta curia) a jobbparti külső várban gyűlőhelyök volt a külföldi kalmároknak. A másik fejedelem, ki a királyi méltóságot viselte, II. Ulászló volt, vakmerő, harczias, de ép oly okos, mint tetterős és politikus ember. Részt vett a második keresztes háborúban s visszatértekor meglátogatta Konstan- tinápolyt, Kievet és Krakót. Fontosabb következményei voltak Frigyes császárhoz való csatlakozásának, midőn a császár Milánó ellen nyomúlt. Még a hadjárat kezdete előtt kapta a császártól a királyi méltóságot, mire bátor csapatával a tiroli Alpeseken át Lombárdia rónáira vonúlt. A csehek leleményessége és vitézsége nagyban elősegítette a vállalat sikerét. A milanói táborban tartott ünnepélyes hálaistentisztelet közben a császár drága koronát tett a király fejére s kegyének másnemű bizonyítékaival is elhalmozta. 1164-ben Ulászló haddal ment Magyarországba, hogy a magyar királyt a byzáncziak ellen segítse. A XIII. századdal kezdődött a Premyslek uralmának legfényesebb kor- szaka Csehországban. Jót igért már a XII. század vége, mikor a két testvér, I. Premysl Ottokár és Ulászló Henrik a haza javára véget vetettek viszály- kodásaiknak s abban egyeztek meg, hogy Premysl legyen Csehország fejedelme s az uralkodó család feje, Ulászló pedig megtartja Morvaországot. I. Premysl Ottokár örökre megszerzé családjának a királyi méltóságot, a mely addig csak személyi volt, mert 1204-ben az egyház feje is elismerte a cseh királyságot, II. Frigyes pedig 1212-ben a későbbi időkre is jóvá- hagyta. Ekkor Csehországnak a birodalom iránti kötelezettségei más, az új királyságnak nagyobb önállóságot biztosító alakot öltöttek; de az ország választotta király megerősítésének joga továbbra is a császáré maradt. Az idősebbségi trónöröklés végleg eltöröltetett s azt az első szülöttség alapján szabályozták. De mennél függetlenebbé lett Csehország a birodalomtól, annál élén- kebbé vált közöttük az érintkezés, mire az uralkodóházak rokonsági viszonyai nem csekély hatással voltak. A XIII. század elejével kezdődik a német elem bevándorlása Cseh- és Morvaországba; a német városi élet érvényesülni kezd, a királyi udvar, a nemesség, a világi papság mindinkább a német szokásokat vette föl, főleg mivel I. Venczel király, Premysl legidősebb fia és utóda, kinek anyja Hohenstauf-leány volt, a németséget határozottan előmozdította. E mellett az ország a háborítatlan béke, dús természeti kincsei s az élénken űzött kereskedés által nagyszerű virágzásnak indult.