Seite - 248 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

248 Ekkor, a legmélyebb béke idején tört reá a tatár zivatar. Batu, Dsingiszkán egyik unokája alatt özönlöttek a kegyetlen tatárok számlái- hatatlan tömegei az orosz földre s onnan nyugatra. A fő sereg 1241-ben haladt át a Kárpátokon s elárasztotta Magyarországot, míg a második sereg Urdinj, Baidar és Bediaj vezetése alatt Lengyelországra rontott. Venczel király Nyugat-Európa azon kevés uralkodóinak egyike volt, kik a fenyegető veszélyt ideje korán egész nagyságában fölfogták s ezt nemcsak a maguk országairól, hanem az egész kereszténységről elhárítani próbálták. Hogy a tatárok az akkor oly gazdag és a közép-európai kereskedelem útjai mentén fekvő Csehországra is gondoltak, az kitűnik abból, hogy mongol kémek mint zarándokok vagy koldusok járták be az országot. Venczel király azzal biztosította magát, hogy a keleti határútakat és bejárókat eltorlaszoltatta, Prága várában és más helyeken erődítéseket emelt, mely munkában a közmunkától különben fölmentett papoknak és barátoknak is részt kellett venniök. Legközelebbi szomszédjaitól, a bajor herczegtől és a thüringiai tartománygróftól segítséget kért s föl véve a keresztes háború jelvényét, hatalmas sereggel vonúlt Königsteinon és Budisszinon át Liegnitz felé, hol azonban sziléziai Henrik be nem várva a cseh segélyhadat, a tatárokkal csatát vívott s azt el is vesztette. A tatárok maguk előtt látván a friss cseh hadat, hirtelen az Óriás- és a Szudeta-hegység mentén oldalt Morvaországnak fordultak. De a király a lengyel határon maradt s nem bízott a tatárok e gyors távozásában, mert hadi cselfogásaik közé tartozott eltűnni, hogy váratlanúl, mint a villám, ismét megjelenjenek. Morvaországból, melyet szörnyen elpusztítottak, s aztán a magyar-bródi országos kapun át gyorsan Magyarországba húzódtak. Venczel király maga ment Morvaországba s ott Harczos Frigyes osztrák herczeggel egyesűit, hogy megtámadják a közös ellenséget, mely úgy tett, mintha állandóan meg akarna magyar földön telepedni. De szerencsére 1242-ben eltávozott, s Nyugat-Európa egy szörnyű gondtól szabadúlt meg. II. Premysl Ottokár csillaga még atyja életében fényleni kezdett. Mint Morvaország őrgrófja és Csehország ifjabbik királya békés úton megszerzé (1251) Ausztria herczegséget s a Babenbergek örökségére azzal biztosította jogát, hogy Margit herczegnőt vette hitvesül (1252). Mint Csehország királya csakhamar Stiria részbirtokosa lett s 1254-ben keresztes háborúra indúlt a még mindig pogány poroszok földjére. 1260-ban Kroissenbrunnál, Ausztriá- ban a Morva vizénél megverte a magyarokat s azzal egész Stiriát megszerzé.