Seite - 250 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

250 őrgrófoknak voltak jószágaik, kiket Éger vára (csehül Cheb) alapítóinak mondanak. Mint helységet, Egert először 106l-ben említik. Adelhaiddal, az utolsó Vohburggal való házassága utján Frigyes sváb herczeg a Vohburg-féle jószágok egyik birtokosa lett s azokat királyivá és császárrá való választása és házasságának 1153-ban történt fölbontása után is megtartotta. Rőtszakállú (I.) Frigyes császár Eger várát nagyobb- szerű, császári várlakhoz méltó módon átalakíttatá. Ezzel s mivel fontos kereskedelmi út mentén feküdt, lendületet vett a várhoz tartozó város is, mely a nürnbergi városi joggal élt. II. Frigyes császár szintén kedvelte a várost, melyet több ízben meglátogatott. Ottokár hatalmának és szerencséjének tetőpontján állt. Alatta Cseh- ország belső állapotaiban tökéletes átalakúlás ment végbe. Számos város alapításával, melyekben tisztán, vagy legnagyobb részt az I. Venczel, vagy Ottokár által behívott németek laktak s mint királyi városok egyenesen a korona alatt álltak, teljesen megdöntötte az ó-szláv megyei szervezetet; a polgárság iparosságával és gazdagságával nagy fontosságra vergődött s a királyi városok, melyek leginkább a nagy kereskedelmi utak mentén alapíttattak, csakhamar hatalmas tényezőkké lettek a politikai életben. A városok egy része a szász, a másik, köztük Prága ó-városa, a sváb joggal élt; német jog szerint számos falu alapíttatott szerződésszerű kötelezettségek- kel; a klastromok, melyekben nagyobb részt német szerzetesek voltak, jószágaik benépesítésére törzsrokonaikat hívták az országba. A cseh királyra azonban csakhamar veszélyessé vált az a fordúlat, mely a német birodalomban Habsburgi Rudolfnak királylyá választásával (1273) állt be. Már „a nem igen hatalmas gróftt megválasztása is mély hatást tett Ottokárra, ki bizonyára maga is a német koronára áhítozhatott. Mikor egy év és nap lefolyása alatt nem kérte az új királytól az adományozást, 1275-ben a birodalmi törvényszék elé idézték s mivel meg nem jelent, birodalmi átokkal sújtották. Ez megadta a jelt az összes elégedetlen elemeknek, hogy föllázadjanak Ottokár ellen; a belső osztrák tartományokban sok eddigi hive nyílt ellensége lett, magában Csehországban pedig épen a hatalmas nemesi családok, kivált a Rosenbergek éreztették vele elégedetlenségöket. 1276-ban Ottokár kénytelen volt Csehországon kivűli összes szerzeményei- ről lemondani, Csehországot pedig hűbérűl venni a birodalomtól. Ottokár még egyszer szerencsét próbált, ezúttal szláv segítséggel. Ezzel akarta megszerezni azt, a mit előbb német érzelmei mellett sem birt elérni.