Seite - 260 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

260 nem mind a Károly által fölfedezett, és Schwabisch-Gmündből származó lángeszű Parier Péter dicsőségét hirdetik. Nagy virágzásra jutott Károly alatt a képzőművészet, a fal-, fa-, üveg- és könyvfestés. Végűi elévülhetetlen érdemet szerzett Károly a tudomány körűi a prágai egyetem alapításával, mely a legelső volt Közép-Európában. Károly, Petrarca barátja, a ki öt nyelven tudott írni és beszélni, a ki — sajnos csak töredékes — önéletrajzot és egyebet írt s kinek műveltségét még a szabad művészetek mesterei is bámulták, a különféle tudományágak, valamint a költészet iránt is érzéket s élénk érdeklődést táplált. Kivált a történetírásra fordított nagy figyelmet s nem egy krónikást buzdított és támogatott. 1378 november 29-én húnyt el „Csehország atyja", ki alatt ez ország középkori művelődése arany korát élte. Legidősebb fia, Venczel, kapta Csehországot, Boroszló és Bautzen tartományokat s a cseh korona összes hűbérei feletti főuraságot; második fiának, Zsigmondnak, Brandenburg őrgrófság, legifjabb fiának, Jánosnak (született 1370), Görlitz tartományból, Luzatia keleti s a brandenburgi őrgrófságnak az Oderán túli részéből alakított Görlitz herczegség jutott. Venczel mint cseh királyé néven negyedik, meg sem közelítette atyjának buzgalmát és komolyságát, hanem szeszélye és önkénye szerint uralkodott. Fáradozásai, hogy az 1378-ban Rómában és Avignonban választott két pápa által támasztott egyházi szakadást megszűntesse s a római VI. Orbán pápát általánosan elismertesse, ép oly meddők maradtak, mint a viszálkodó német fejedelmek és birodalmi városok kibékítésére irányúló kísérletei; csak mikor a fejedelmek 1388-ban kétszer egymás után megverték a városokat, tudta az egeri birodalmi gyűlésen a birodalmi városokat szövetségeik feloszlatására s az általános békeszövetségbe való belépésre bírni. Gonosz ellensége volt Venczelnek nagybátyja, Jodok, Morvaország őrgrófja (IV. Károly testvérének, Jánosnak legidősebb fia), ki a német és cseh koronára áhítozott s e czélból III. Albert osztrák herczeggel szövetkezett. Venczel maga dolgozott ellen- ségei kezére, mert épen ez időben léptek mind inkább előtérbe jellemének árnyoldalai, a hirtelen harag és az iszákosság. Főleg a köznemességből és polgárságból választotta bizalmas tanácsosait, s ezzel a cseh urakat is magára haragította. De még mielőtt velők szakításra került volna a dolog, össze- veszett II. (Jenzenstein) János prágai érsekkel. Az érsek kiközösítette Huler alkamarást, Venczel kegyenczét, a ki az ő joghatóságába avatkozott; ezen kivűl az érsek a király azon tervét is ellenezte, hogy a kladraui apátságból