Seite - 264 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

262 az ottani apát halálával püspökség alakíttassék s élére a király egyik udvari papja állíttassék. Ezen Venczel annyira felbőszült, hogy az érsek három taná- csosát kínpadra vonatta, sőt egyiköket, Nepomuki János generalis vicariust, a Moldva vizébe fojtatta (1393 márcz. 20). Az érsek Rómába ment s panaszt emelt IX. Bonifacius pápánál, ki azonban nem hallgatott rá, hogy Venczelt az ellenpápa táborába ne hajtsa. Ekkor a cseh urak egy része arról kezdett gondoskodni, hogy a király akkori tanácsosait megbuktassa s ismét a főurakat juttassa az ország legfőbb méltóságainak kizárólagos birtokába. Az urak 1394 május havában szövetkeztek Jodokkal; Venczelt Beraunban elfogták, a prágai várba szállították s kierőszakolták tőle, hogy Jodokot nevezze ki Csehország főkapitányává. De mikor Venczel hívására legifjabb öcscse, jános, görliczi herczeg haddal jelent meg Prága előtt, az összeesküvők Wildbergbe, a Starhembergek felső-ausztriai kastélyába vitték a királyt. Csak augusztus- ban, mikor a német fejedelmek fegyverrel készültek kiszabadítására, nyerte vissza Venczel szabadságát s Jodok megfosztatott a főkapitányságtól. 1395-ben Jodok és az urak újra fegyvert fogtak; hozzájuk csatlakozott III. Albert osztrák herczeg, a ki csapatokat küldött, melyek az urakkal együtt dúlták Csehország déli részeit. Albert arra akarta Venczelt kényszeríteni, hogy a német birodalomban helyettesévé nevezze ki, de már augusztusban meghalt. Venczel és a cseh urak közt a Zsigmond magyar király által 1396 áprilisban hozott választott bírói Ítélet után sem jött létre tartós kiengesztelő- des. Ez Ítélet szerint az ország kormányzatát az urak szövetségének tagjaiból alakított tanácsra kellett volna bízni. De Venczel, mint addig, úgy azután is kegyenczeivel vitte a kormányt; az urak bosszúja nem késett s a kegyenczek közül négyet Karlsteinban megölettek (1397 június). Kevéssel az előtt a rajnamelléki választófejedelmek a frankfurti gyűlésen fölszólították Venczel királyt, a ki tíz esztendő óta nem volt a birodalomban, hogy oda főkapitányt nevezzen ki a királyi jogok gyakorlására. Erre Venczel a birodalomba ment s ekkor Jodok testvérét, Prokopot nevezte ki Csehország főkapitányává; -de Jodok és a cseh urak 1398 nyarán hadat indítottak Prokop ellen, kinek megsemmisítésére 1400 januárban Zsigmond király is szövetkezett velők. Mikor azután kitűnt, hogy Venczel még örökös tartományaiban is teljesen tehetetlen, a rajnamelléki választófejedelmek 1400 augusztus 20-án meg- fosztották a tróntól s Ruprecht rajnai pfalzgrófot választották római királylyá, kivel Jodok és a cseh urak szövetsége, sőt maga Prokop is összeköttetésbe lépett. A hitszegő Zsigmond király Venczel sanyarú helyzetét arra használta,