Seite - 266 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

264 akart leköszönni, a két bibornoktestület 1409 márczius 25-ére Pisába zsinatot hirdetett, hogy az egyedül törvényes pápát megválaszsza. Venczel, kit a bibornokok hajlandók voltak római királynak elismerni, míg ellenben a Ruprecht királylyal szövetkezett XII. Gergelytől nem várhatott támaszt, országainak főpapjaitól s a prágai egyetemtől a két pápával szemben teljes semlegességet kivánt. Hasenburg Zajic Zbynék prágai érsek azonban híve maradt XII. Gergelynek és az egyetemen a négy nemzet közül csupán a cseh nyilatkozott a semlegesség mellett; míg a szintén a római pápához ragaszkodó három más nemzet, a bajor, a szász és a lengyel ellentmondott s így határozat nem hozatott. A cseh nemzet szószólójaképen ez alkalommal lépett föl Husinec, röviden Huss János, ki 1396 óta a szabad művészetek mestere, 1402 óta a prágai Bethlehem-kápolna prédikátora volt, mely minőségben, mint már az előbbi prágai hitszónokok (Waldhauser Konrád, Kremsier Milií, stb.), az egyházi visszaéléseket, valamint a papság erkölcs- telenségét néha a leghevesebben ostorozta s e mellett az angol WiclifF János tanait hirdette. Huss és a cseh nemzetnek leginkább szintén wicliffita érzelmű magisterei az előttök mint Wicliff ellenfelei is gyűlöletes német magisterek ellen Venczel király bosszankodását arra használták, hogy Lobkovitz Miklós, a király kegyencze által olyan rendelet kibocsátására birják, mely a nem- zetek eddigi szavazat-arányát az egyetemen fölforgatta s a cseh nemzetnek három, a többi három nemzetnek pedig együtt véve csupán egy szavazatot adott. A németek erre azt ajánlották, hogy az egyetem két részre osztassék, melyek egyikét a németek három nemzete, másikát a csehek alkossák. Mikor ez nem fogadtatott el, s Lobkovitz Miklós fegyveres kísérettel a király nevében elvette az akkori rektortól az egyetem pecsétjét, anyakönyveit és kulcsait: a német tanárok és tanulók 1409 nyarán eltávoztak Prágából, mire a magára maradt prágai érsek kénytelen volt papságával együtt a pisai zsinaton választott V. Sándort elismerni. Ellenben Hussra, ki azon érseki tilalmat, hogy többé ne prédikáljon, nem vette számba s a pápához folyamodott, az érsek Venczel közbenjárása daczára kimondotta a kiközösítést (1410 június). Ugyanezt tette 1411 februárban V. Sándor utóda, XXIII. János, mert Huss idézésre sem jelent meg a pápai udvarban. Mikor 1412 májusban XXIII. János bulláját, mely keresztes hadat hirdetett László nápolyi király, XII. Gergely fő támasza ellen s mindazoknak, kik a háborúra pénzt adnak, búcsút enge- dett, Prágában kihirdették, Huss nyilvános vitában kijelenté, hogy búcsút pénzért soha sem szabad engedni, s hogy a pápa egyáltalán nem adhat