Seite - 270 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

268 közt, kiket azért neveztek így, mert az úrvacsoránál kelyhet is használtak, igen nagy volt a különbség, mert nemcsak egyházi, hanem politikai és társa- dalmi természetű volt. A táboriták, kiknek felekezetéhez szegény nemesek, kézművesek és parasztok, valamint Dél-Csehországnak néhány meghódol- tatott városa tartoztak, a communismushoz hajlottak, általában minden felsőbbségnek ellenségei voltak s csaknem mindazon hitczikkelyeket elvetet- ték, melyek nem a bibliában gyökereztek. Viszont a kelyhesek (calixtinusok), kikhez a prágaiak s Közép- és Ejszak-Csehországnak általok meghódoltatott városai, valamint az úri rend legnagyobb része tartoztak, megelégedtek a papok világi javainak elvételével, valamint a németeknek minden köztisztség- ből való kizárásával, s máskülönben csak azt tartották fontosnak, hogy az úrvacsora mindkét szín alatt szolgáltassék ki, miért különösen utraquistáknak is nevezték őket. Mikor a rajnai választó fejedelmek szeptemberben nagy sereggel Csehországba törtek és Saazot ostromolták, az összes huszita pártok egyesültek s az ekkor már egészen megvakúlt Zizka vezetése alatt vissza- vonúlásra kényszerítették őket. Ugyanígy végződött a második hadjárat, melyet Zsigmond indított, kinek hada a németbródi csatában (1422 január 8) megveretett és csúfosan megfutott. De e sikerek után a táboriták és mérsékelt utraquisták közt is még inkább elmérgesedtek a régi ellentétek. Márczius 9-én János selaui volt szerzetesnek, ki Prágában urat játszott, valamint tizenkét hívének, a mérsékelt utraquista tanács fejőket vétette, miért azután a táboriták véres boszút álltak. 1423 és 1424-ben elkeseredett harczok folytak Zizka és a mérsékelt utraquisták közt, kik Zsigmond pártjával is alkudozni kezdtek. De Zizka a molesovi csatában (1424 június 7) megverte őket; csakhogy a vezér már október 11 -én meghalt. Zizka főleg gyalogsággal és tüzérséggel viselte háborúit s különös ügyességgel használta föl az úgy nevezett szekérvárat kitűnő védelmi eszközül. Diadalait azonban mégis leginkább a vallási és nemzeti vakbuzgóságnak köszönte, melyet a nép nagy tömegeiben föl tudott kelteni. Halála után a belső tusák egy részt a nemesek és prágaiak, más részt a táboriták és Zizka hívei közt, kik „árvák"-nak nevezték magokat, tovább folytak s csak 1425 októberben végződtek egyezséggel. Erre a husziták Prokop, az egykori szerzetes vezetése alatt újra nagy diadalt arattak Frigyes szász választó nagy seregén (1426 június). Prokop újra hatalomra juttatta a táboritákat Prágában, mert a mérsékelt utraquisták által még 1422-ben Csehország helytartójává kinevezett Korybut Zsigmondot, a litván nagyfejedelem unokaöcscsét a