Seite - 273 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

271 9-én Znaimban. Egy leánya maradt, Erzsébet, V. Albert osztrák herczeg neje, ki IV. Károly 1348-diki törvénye szerint a cseh koronát örökölte. A huszita forradalom következményei részint nemzetiségi, részint társa- dalmi és politikai természetűek voltak. Amazok csaknem teljesen kiirtották a németséget, emezeket pedig magok a cseh nép nagy tömegei századokon át megsínylették. A nemesség hatalma még inkább fokozódott; rideg nemesi oligarchia alakúit, mely nemcsak a törvényhozó, hanem nagyobb részt a végrehajtó hatalmat is magához ragadta s csak gyönge koronát akart maga mellett tűrni. A polgárság és a papság megsemmisítésével a parasztság a nemességnek a malmára hajtotta a vizet; politikai és társadalmi tekintet- ben mindenhatóvá tette, jutalmúl pedig azt nyerte, hogy maga mindinkább a jog és védelem nélküli jobbágyságba sülyedt. Csehország története 1438-tól 1526-ig. A tizenhat esztendei nagy forradalom után nem igen volt remény, hogy a csehek V. Albert osztrák herczeget föltétel nélkül elfogadják királyul. Az ide vonatkozó kísérlet csakugyan meddő maradt. Egyedül a katholikus párt, melynek vezére a hatalmas Rosenberg Ulrik volt s a mérsékelt kelyhesek pártja, kiknek feje Neuhaus Meinhard volt, ismerték el Albertet. De ők is nyilatkozatot kívántak tőle, hogy megtartja a compactatákat. Ez alapon Albertet csakugyan megválasztották s Prágában megkoronázták (1438 június 29). A szélsőbb utraquisták pártja, melynek vezetője akkor pirksteini Ptáíek Hynce nemes úr volt, eredetileg nem foglalt ellenséges állást Albert iránt, csak határozottabb Ígéreteket és biztosításokat kivánt tőle. De, mivel a katholikusok és a mérsékelt utraquisták kevesebbel is megelégedtek, PtáCek elvált tőlük, a táborita párt maradványaival szövetkezett s Lengyelországra vetette szemét, hol Kázmér, III. Ulászló király testvére, személyében keresett és talált cseh királyt. Új polgárháború volt várható. Ptaőek és Straznich Bedrich táborita vezér egyesítették hadaikat az erős Táborban, hová Albert király is tetemes haddal nyomúlt. De mivel e közben a lengyelek Sziléziába törtek, Albert abba hagyta Tábor ostromát és Boroszlóhoz sietett. IV. Jenő pápa s a baseli zsinat mindent elkövettek a küzdő felek kibékítésére, mert akkor már török részről kezdte komoly veszély fenyegetni az egész kereszténységet. Egyelőre fegyver-