Seite - 280 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

278 a pápától elismertetését kérni; ellenkezőleg a maga útján haladt, mely pedig különbözött attól, melyen az utraquisták jártak. Ez okból György király határozott ellenségök is volt. A közjó iránti minden gondoskodása, erélye, józansága, pártatlansága sem sokat használt György királynak; eretneknek tartották, s II. Piussal a compactaták elismerése iránti tárgyalások 1462-ig elhúzódtak. Ez évben a pápa a compactatákat érvényteleneknek s eltörölteknek nyilvánította, s azt kívánta Györgytől, mondjon le maga is az utraquismusról, királyi hatalma egész súlyát pedig arra használja, hogy minden országában kiirtsa az eretnekséget. De mivel György vonakodott ezt tenni, a pápai legátus, a ki Boroszlóba ment, fölhívta György összes alattvalóit, tagadják meg tőle az engedelmességet és csatlakozzanak a boroszlóiakhoz az eretnekek elleni háborúra. De a vallásháború nem tört ki nyomban. Ugyanakkor III. Frigyes császárt az osztrák rendek és a bécsi polgárság lázadása nagy veszélybe sodorta. György király készségesen és bőségesen segítette a császárt 1462 november havában, ki meg Csehországnak adott nagy kiváltságokat; György fiai birodalmi fejedelmi rangot, a prágai városok pedig tetemes kereskedelmi szabadalmakat nyertek. Ugyanez alkalommal Frigyes megígérte, hogy latba veti egész befolyását, hogy György király és a pápa közt megegyezést hozzon létre. De mikor II. Pius (1464 aug. 15) meghalt, utóda II. Pál nem gondolt további kíméletre. 1465 augusztus 2-án György királyhoz idézést küldött, mely szerint 180 nap alatt jelenjék meg a pápai szék előtt s igazolja magát az eretnekség vádja ellen. Negyednapra a pápa fölhatalmazta legátusát, Rudolfot, sújtsa György összes szövetségeseit a legkeményebb büntetéssel s nyilvánítson semmisnek minden vele kötött szerződést. Kevéssel később a pápa föloldotta György alattvalóit a hűség-eskű alól. Már a bullák szövege és alakja engesztelhetetlen ellenségeskedést jelzett; a királyt mindig „a kár- hozat fiának, útálatos szörnyetegnek és rühes juhnak" nevezik. A veszély talán még ekkor sem válik oly fenyegetővé, ha magában a királyságban nem áll be aggasztó szakadás. György király régóta nem igen jó viszonyban élt a főbb nemességgel. Ennek oka politikai természetű volt. A dölyfös urak a rendi hatalom kiterjesztésére s a királyi tekintély gyöngítésére törekedtek; ebben pedig György király nem akart engedni s nem is engedett. Az urak ismételve gyűléseket tartottak s panaszt emeltek a király ellen, de sikertelenül. Kapóra jött tehát nekik a király s a pápai