Seite - 284 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

282 ban mindinkább elsatnyult. A csehek, kik nem találták meg többé e feleke- zetnél törekvéseik kielégítését, csapatonként jelentkeztek a testvér-egységnél, mely szerény kezdetből alakult ugyan, de erős szervezetével s az erkölcsös élet iránti buzgalmával töméntelen hívet szerzett, úgy, hogy már Ulászló korában több száz községe alakúit. Az egység fő széke Jungbunzlau volt s ez időben vallásos buzgalmával, valamint tudományosságával Lukács testvér volt legtekintélyesebb embere. Katholikusok és kelyhesek közt 1485-ben Kuttenbergben megegyezés létesült ugyan, melyben mindkét fél arra kötelezte magát, hogy egymást nem gyalázza s el nem nyomja, hanem mindenben a compactatákhoz tartja magát; de az utraquistákon ez nem segített, mert az egyházi hanyatlással megromlott az erkölcsösség s hanyatlott a műveltség is. A mint a testvérek (a testvér-egység tagjai) megvetéssel nézték az utraquis- mus szervezetének megbomlását, épen úgy megbotránkoztak a humanista műveltségű katholikusok az utraquista papság tudatlanságán. A cseh vitézség, mely egykor az egész világon nagy hírre tett szert, Ulászló alatt szintén tűnő félben volt s helyébe közöny, önzés, élvhajhászat lépett. Nem hiányoztak ugyan jeles jogászok (Vsehrd Victorin Kornél), humanisták (Lobkowitz Bohuszláv), építészek és más művészek, de a nép általában satnyúlásnak indúlt. A legroszabbra akkor fordúlt a helyzet, mikor 1490-ben Ulászló Magyarország királyának választatott s oda költözött át. A kormányhatalom ekkor teljesen a rendek, vagyis néhány hatalmas főúri nemzetség kezébe jutott. A király a legfőbb országos tisztviselők kinevezésénél megkötni, a korona- javak kezelésében korlátoltatni engedte magát s e javak lassanként elkallódtak a rendek közt. Az ország közszükségleteire szolgáló országgyűlési adót vagy meg sem szavazták, vagy rendetlenül hajtották be. Mikor a nemesség a királyi hatalmat ekkép megrövidítette, egyszersmind a parasztnép úrbéri viszonyát addig hallatlan és soha sem tapasztalt módon kezdte megrontani. A paraszt épen a rendi szabadságok legfőbb fejlődése korában elvesztette személyes szabadságát s a röghöz köttetett, a melyen élt, sőt ura ellen a közbíróságnál panaszoskép sem léphetett többé föl. A két felsőbb, az úri és nemesi rend, a harmadik, a polgári rend ellen is harczot kezdett s azon közjogokra akarta azt korlátolni, melyeket a huszita háborúk előtt élvezett. Az urak és nemesek megsértették a polgárság azon szabadalmait, melyek bizonyos iparágak űzésének, főleg a sörfőzésnek kizárólagos jogára vonatkoztak; megtiltották a városoknak vidéki jószágok