Seite - 285 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Band 14/1

283 szerzését s azok bejegyzését az országos telekkönyvbe; a polgárokat az országos jog szerint perelték még oly pörökben is, melyek a városi jog alá tartoztak, s még azt is megpróbálták, hogy az országgyűlésen a városokat a harmadik szavazattól megfoszszák. Hogy mindezt mennél könnyebben elérjék, a rendek az 1497-ki ország- gyűlésen elhatározták, hogy a régi végzések alapján országos rendtartást állíttatnak össze; a munkálat 1500-ban nyomtatásban tétetett közzé. Ebbe az urak és nemesek jog szerint fennállónak vettek be mindent, a mit a polgári rendtől még csak azután akartak megvonni. A polgárok panaszt emeltek az urak és nemesek ellen, s midőn a király 1502-ben a polgári rendre nagyon kedvezőtlen Ítéletet hozott, hosszú zavar, perpatvar, viszály támadt és csak 1517-ben a Szent Venczel-féle szerződéssel ért nagy nehezen véget. De a kölcsönös bizalmatlanság ez után is fenmaradt a nemesek és városok közt. A bajok oka nagy részt a királyban, annak képtelenségében és tudat- lanságában rejlett. Egyik kortársa azt mondja róla, hogy, mint a galamb, fölkapdos mindent, a mit eléje szórnak. A rendek viszályaiban teljesen a nemesség pártján állt s minden Ítélete a városok ellen szólt, ámbár később meg a városokkal szövetkezett a nemesség ellen. Ulászló király még e küzdelmek befejezte előtt meghalt 1516 márczius 13-án Budán. Két kiskorú gyermeke maradt, egy leánya, Anna és egy fia, Lajos, kiknek jövőjéről halála előtt gondoskodott. 1515-ben Bécsben Ulászló cseh és magyar, Zsigmond lengyel királyok és Miksa császár nagy kongresszust tartottak. A három uralkodó szövetségre lépett a török ellen, s Lajos cseh trónörökös Habsburgi Máriával, Miksa császár egyik unokájával jegyeztetett el, míg Ulászló leányát, Annát, Ferdinánd főherczeg, Miksának másik unokája vette nőül. Ez a kettős házasság örök időkre emlékezetessé vált. A gyermek Lajos uralkodása alatt Csehország közállapotai napról-napra rosszabbúltak. A hatalmat néhány főúr gyakorolta, a kik állásukat meg- gazdagodásra használták s a koronát nagy adósságokba döntötték. Gyakran megesett, hogy Lajos király a legszükségesebb dolgokban is hiányt szen- vedett, míg a cseh oligarchák nagy pompát és fényt űztek. E mindenható cseh főurak élén Rozmitál Zdenko Leo (Lev) prágai várgróf állt; eredetileg szegény nemes ember volt, de utóbb dús vagyonra tett szert, s mivel a saját hivatali hatalma mellett barátjának, Rosenberg Péternek csaknem kimerít- hetetlen segédeszközeire is támaszkodhatott, tényleg ő volt a királyság legfőbb ura s a dölyfös oligarcha mintaképe. Az egykorú szatira nem kimélte 36*