Seite - 296 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

296 mert jól tudták, hogy a császárnak épen az nem tetszik, hogy a protestáns táborban annyi sokféle felekezet van, s hogy e sokféleség volt azon okok egyike, melyek II. Miksának a protestantismusra nézve eleinte oly kedvező véleményét módosították. Hogy azonban tervüknek az utraquistákat meg- nyerjék, engedményeket kellett részökre tenniök. Ez okból még sem egy- szerűen az ágostai hitvallást hozták javaslatba, hanem e hitvallás fölolvasása után bizottságot küldtek ki, melynek föladata volt oly hitvallást szerkeszteni, melyet a testvérek is a magukénak ismerhessenek el. Sok kilátása a sikerre az ily kísérletnek elejétől fogva sem lehetett; a testvérek ugyanis régi, kipróbált egyházi alkotmányuk birtokában sehogy sem akarták, hogy az utraquistákkal egy vallásközösséggé olvasztassanak össze s az utraquistáknak saját hitvallásuk befogadása iránti kérését csak oly föltétellel akarták támo- gatni, ha ugyanakkor határozottan, vagy legalább hallgatag elismerik a testvérközségek addigi önállóságát is. Az utraquisták a rábeszélés, sőt a csel minden eszközét megpróbálták, hogy a testvéreket álláspontjuk megmásítására bírják. De a testvérek ép oly kitartók, mint éberek voltak s az utraquistáknak végre is bele kellett nyugodniok, hogy a bizottság által készített hitvallást, mint csupán a magukét nyújtsák át a császárnak. Ez a hitvallás, mely a „cseh hitvallás" néven ismeretes, mint az előadottak után könnyen érthető, nagy részében lutheránus volt s csak az úrvacsora tanát illetőleg közeledett a testvér- községeknek inkább kálvinista nézetéhez. A hitvallás átnyújtásakor a rendek egyszersmind az utraquista consistorium kinevezési jogát kérték, valamint azt az engedélyt, hogy rendi bizottságot („defensorok" bizottsága) alakít- hassanak, melynek feladata legyen gondoskodni a consistorium határozatai- nak végrehajtásáról. A császár sokáig habozott, míg e kéréseket teljesítette; sőt, hogy katholikus szövetségesei előtt ne láttassék nagyon is engedékenynek, a rendeknek, bár csak színleg, tagadó választ adott. Mikor később jobb indúlatot mutatott a rendek iránt, akkor sem akarta engedményeit írásba foglalni. De szóval kijelenté a rendeknek : „hogy lássátok, mennyire nincs szándékom vallásotokon valamit változtatni, hitemre igérem és császári szavammal megerősítem, hogy vallásotokban sem elnyomni, sem akadályozni nem foglak, sem azt nem engedem, hogy valaki háborgasson benneteket; gondoskodni akarok róla, hogy az utánam leendő király ezt ép oly kevéssé tehesse." A consistorium kinevezésének jogát azonban II. Miksa nem adta