Seite - 298 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

m meg a rendeknek, de megengedte a defensorok választását, hogy a lutheránüs papok panaszaikkal mindenkor azokhoz fordulhassanak, ha sérelmök lenne. Ezzel a rendek nagy dolgot értek el, habár távolról sem mindent, a mit akartak ; nem sokkal később meghalt az ifjúsága óta beteges császár, de nem a nélkül, hogy halála előtt néhány olyan vallásügyi intézkedést ne tett volna, melyeket az utraquisták az 1575-ki országgyűlésen nyert engedményekbe ütközőknek tartottak. II. Miksa fiában, II. Rudolfban, ki atyja után Csehország kormányzatát átvette, az ország olyan uralkodót kapott, ki reá nézve kivált tudományos és művészeti tekintetben nagy fontosságúvá lett. Igazi szenvedélylyel gyűjtött ez a császár drága festményt, szobrot, ékszert, dísztárgyakat, mozaikot s egyéb efféléket; minden felől Prágába özönlöttek tehát a műkereskedők s még a legsanyarúbb pénzszükség napjaiban is módját találta a császár, hogy gyűjtő buzgalmát kielégítse. így keletkezett a maga korában méltán híres Rudolf-féle gyűjtemény, mely azonban kevéssel alapítójának halála után elpusztúlt a harmincz éves háború viharaiban. Maga a császár is szívesen foglalkozott festéssel és faragó munkákkal, s ügyessége az ilyenekben nem csekély volt. Tudományos tekintetben nagy fényt vet Rudolf uralkodására, hogy egymás után két olyan híres csillagász, mint a dán Tycho Brahe és a sváb Kepler, a róla nevezett világtörvények fölfedezője, időztek udvarában. Ma is mutatják Prágában azt a helyet, hol e két híres tudós csillagvizsgálója állt. Igaz, hogy Rudolf Tychóban és Keplerben nem annyira azt becsülte, a mit az utókor, mint inkább azt, a kor babonás hite által nekik tulajdonított tehetséget, hogy az ember sorsát a csillagok állásából előre meg tudják mondani s „horoskopot* (csillagjóslatot) tudnak neki belőlük kiolvasni. A császár osztozott kortársainak az „aranycsinálók" mesterségéről táplált hitében is, mit sok csaló és kalandor kizsákmányolt. Az ilyen szerencse- vadászok, minthogy a várakozásoknak végre sem tudtak eleget tenni, Prágában a legtöbbször gyászos véget értek. E kor cseh nemessége egyéb- iránt szintén osztozott császárjának e kedvteléseiben; főleg Rosenbergi Vok Péterről mondhatni ezt, egy híres nemzetség utolsó sarjáról, ki keleti fényűzéstől környezve, hol Krumauban, hol Wittingauban lakott s ott egész sereg alchymistát s más efféle kalandorokat tartott zsoldjában. A mi a II. Rudolf korabeli vallási állapotokat illeti, a protestánsok nem aggódás nélkül néztek az ő trónra lépte elé, mert II. Fülöp spanyol