Seite - 301 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

301 Erre a magyarok általános fölkeléssel feleltek, melynek elfojtására Rudolfnak sem a kellő tettereje, sem eszközei nem voltak. Beteges elvakúlt- ságában azonban hallani sem akart a fölkelők iránti engedékenységről. Ez arra kényszeríté családja herczegeit, hogy ők maguk vegyék kezökbe az ügyek vezetését; mert még 1608-ban szerződést kötöttek, mely szerint, mivel a császár beteg s e miatt képtelen az uralkodásra, Mátyás főherczeget választották az uralkodóház fejévé. Mátyás most Rudolf helyett csakugyan békét kötött a fölkelt magyarokkal, utóbb pedig a törökkel is, még pedig aránylag csekély áldozat árán. Rudolf azonban a nélküle kötött egyezményeket nem akarta meg- erősíteni. így Magyarországban új fölkelés volt készülőben, melyhez az osztrák tartományok protestáns nemessége is csatlakozni szándékozott. Ekkor Mátyás főherczeg, hogy megmentse, a mi még menthető, maga állt az elégedetlenek élére s megindította a háborút szerencsétlen, rosz tanácsokra hallgató testvére ellen. Az eredményben kételkedni sem lehetett, mert Rudolf, ki akkor betegebb volt, mint valaha, intézkedést is alig tett a támadás visszaverésére. Mátyás tehát ellenállás nélkül nyomúlt seregével előbb Morva-, azután Csehországba. Morvaországban, valamint már előbb Ausztriában és Magyarországon is egyértelemmel hozzá csatlakoztak a lutheránus rendek s Mátyás méltán ugyanezt várhatta Csehországban az utraquistáktól. De, mikor Caslauba érkezett, hová a cseh rendeket össze- hívta, azt tapasztalta, hogy meghívására senki sem jelent meg. E helyett a rendek Rudolf szavára, kit tehát még mindig törvényes uroknak tekintettek, Prágában sereglettek össze országgyűlésre. Mátyás, ki e közben Kolinon át Böhmisch-Bródba s végűi Prága kapuiig nyomúlt, menet közben szakadatlanúl, de hasztalan alkudozott császári bátyjával, hogy őt lemondásra bírja. Ily körülmények közt a cseh országgyűlés magatartása döntő fontosságot nyert. Rudolf a tanácsadóinak rábeszélésére elhatározta, hogy személyesen nyitja meg az országgyűlést s ez által természetesen annál nyilvánvalóbbá lett, hogy hosszú visszavonúltságában mennyire megromlott az egészségi állapota. Sápadtan, reszketve, szemét lesütve haladt a kard után, melyet lovászmestere, Waldstein, vitt előtte; alakja annyira meggörnyedt, hogy púposnak látszott, haja egészen megőszült s egész külsejében olyan aggastyánnak tűnt föl, ki sírja felé botorkál. Láttára sokan sirásra fakadtak. A részvét, melyet a császár keltett, nem gátolta azt, hogy az ország- gyűlésen a leghevesebb panaszok ne hangozzanak eddigi kormányzata ellen.