Seite - 302 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

302 Más részt azonban Mátyás főherczeg követei sem boldogultak, kik azért jelentek meg Prágában, hogy a rendeket Rudolftól eltérítsék. Ennek az volt a következménye, hogy a liebeni szerződésben Mátyásnak meg kellett a cseh korona melléktartományaival elégednie, maga Csehország pedig a császáré maradt. Azonban a cseh rendeknek Rudolf iránt való ragaszkodása, mely ez eseményekben nyilvánulni látszott, épen nem volt föltétlen. Rudolf mellett nyilatkoztak,, de csak azon föltevésben, hogy szorongatott helyzetében nem késik a rendek minden panaszát orvosolni s kívánságaikat a jövendőben teljesíteni. E tekintetben az 1609-iki országgyűlés volt a döntő. Ekkor a rendek az 1575-iki, úgy nevezett „cseh" hitvallás újabb megerősítését, mindenek előtt pedig azt kívánták, hogy a consistorium és az egyetem az ő kezükbe adassék. De Rudolf nem oly könnyen engedett, mint a rendek várták s az országgyűlés minden eredmény nélkül oszlott el. Négy hét múlva azonban a rendek a császár tilalma ellenére ismét összesereglettek; minthogy nem engedték meg nekik, hogy a királyi palotában tanácskozzanak, nagy számú és fegyveres szolgáiktól követve az új-városi városházába mentek s ott folytatták tanácskozásaikat. A lakosok nagy izgatottsága közt, kik minden pillanatban várták a császár és a rendek közti küzdelem kitörését, onnan alkudoztak Rudolffal, ki végre mégis megengedte, hogy visszatérjenek a prágai várpalotába, az országgyűlés rendes tanácskozó helyére. A többi ügyekben azonban még mindig nem akart engedni; de végre mégis csak meg kellett tennie, hogy az utraquista rendek által szövegezett kiváltsági okiratot, a később úgy nevezett „felségleveletw úgy szólván változatlanúl aláírja (1609 július 9). Néhány nappal később az okiratot a lakosság roppant lelkesedése mellett az ó-városi városházára vitték. Mindenki saját szemével akarta a drága iratot látni; némelyek újjongtak, mások sírtak az örömtől; sokaknak nem volt nyugtok, míg e kincset meg nem tapintották, vagy meg nem csókolták. Ep oly fontos volt, mint ez a felséglevél, a protestáns és katholikus rendek közt ugyanekkor kötött egyezmény, mely különösen azt engedte meg, hogy a protestánsok a királyi jószágokon is építhessenek templomot. A protestánsok végre tetszésök szerint alakíthatták meg a consisto- riumot; a defensorokat, kik már régóta működtek, ekkor nagy jogkörrel ruházták föl, a nekik szintén átadott egyetem által pedig az egész protestáns