Seite - 307 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

307 városokban alkalmazott királybírákkal akarta megvizsgáltatni, hogy minden alapítvány az eredeti alapító rendelkezése szerint kezeltetik-e, s ha nem, a királybíró gondoskodjék, hogy ez megtörténjék. Csakhogy a városi templomok majdnem mind a huszitaság előtti időben épültek s nyerték javadalmukat. Ha tehát e templomokat eredeti czéljukra akarták fordítani, vissza kellett volna azokat jövedelmeikkel együtt a katholikusoknak adni. Es ha katholikus papok léptek volna az utraquisták helyére, alapos remény volt, hogy idővel megnyerik maguknak a polgárokat, a mi fontos lépés lett volna az ellenreformáczió felé. Az utraquista nemes- ség érezte, hogy ő rá kerül a sor, mihelyt a városok elleni támadás sikerűi. Ez okból a defensorok össze- hívták a hitfeleket, a mihez az 1609-ki törvények sze- rint joguk volt. Ez az utra- quista rendi gyűlés 1618 márczius 5-én tartatott s nem csupán azt határozta, hogy panaszlevelet intéz a császárhoz, hanem közben- járásra kérte föl a CSeh Slavata Vilmos gróf. korona melléktartományait is, hogy kiváltságaiban és szabadságaiban az ország többé ne háborgattassék. A legközelebbi gyűlést május 2 l-re tűzték ki a várt válaszok tudomásul vételére. A császár felelete még márcziusban megérkezett; nem igéret, hanem azon fenyegetés volt benne, hogy ha a gyűlés a kitűzött napon megtartatnék, rendezői törvényszék elé állíttatnak. De a defensorok e fenye- getésre nem engedtek még akkor sem, mikor Bécsből egy második, sokkal szelídebb levél érkezett, mely a császár megérkeztét és a viszály békés elintézését engedte remélni. Az utraquista rendek tehát május 2 1-én a prágai egyetem-épület, a „Carolinum" helyiségeiben újra összegyűltek. A helytartóság részéről két 39*