Seite - 308 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

308 hivatalnok jelent meg körükben, kik tudtokra adták, hogy a császártól új irat érkezett; egyszersmind fölszólították az egybegyűlteket, hogy menjenek föl a várpalotába, hol a helytartó közölni fogja velők az irat tartalmát. A rendek engedtek a fölszólításnak s ott arról értesültek, hogy a császár ismét megtiltja gyűlésezésöket. Míg ők másnap az adandó válaszról tanács- koztak, Thurn gróf, az egész mozgalom lelke, az uralkodó családdal való teljes szakításra akarta ez alkalmat fölhasználni. Ezt úgy vélte legbiztosabban elérhetőnek, ha az összegyűlteket olyan cselekedetre indítja, a melyet a császár boszúlatlan nem hagyhat és a mely épen ez okból a rendeket s az egész országot szükségképen szövetségre egyesíti a várható boszú ellen. Hadd döntsön azután a kard! Ilyen kihívó és többé meg nem másítható cselekedetnek tartotta Thurn, ha a távol levő király helyett kormányzó helytartókat meggyilkolják. Meddig tépelődött e terven, nem tudni. De május 2 2-én először néhány emberrel közölte s még ugyanaz nap Smiricky Alberttel, Budovec Venczellel és több másokkal tanácskozott a végrehajtásról. Elhatározták, hogy a hely- tartókat kidobják az ablakon, mely büntetést a csehek régebben is alkalmazni szokták olyan fő tisztviselőkre, a kikre haragudtak. Más nap néhány más tekintélyes embert is megnyertek a tervnek, s így Thurn biztos lehetett a felől, hogy, ha a királyi kanczelláriában a rendek és a helytartók közt czivakodást támaszt, az általa tervezett gyilkos merénylet komoly ellenzés nélkül végrehaj tátik. Mikor a rendek május 23-án a várpalotába mentek, nem vittek választ a császár iratára, hanem csak egy előterjesztést a helytartókhoz, melyben tiltakoztak gyűléseik tervezett betiltása ellen, s azt kérdezték, hogy ki tanácsolta a császárnak az első irat kiállítását, s vajon nem a helytartóktól származik-e az ? A helytartóság tagjai a legfőbb országos tisztek voltak, kik közül azonban ekkor csak Sternberg Ádám fő várgróf, Martinitz karlsteini várgróf, Slavata országbíró és Lobkowitz Dépold, a máltai rend nagyperjele, voltak jelen a kanczelláriában. Ide a rendek behatoltak s fölolvasván az említett é$ még egy más iratot, mi közben heves kifakadások hangzottak Slavata és Martinitz ellen, kik minden nem katholikus iránynak esküdt ellenségei voltak: megtörtént az a jelenet, mely világtörténelmi fontosságúvá lett, s melyet a cseh hazafiak később nagyon megbántak, t. i. az ablakon való kidobás. Sternberget és Lobkowitzot, kikre nem haragudtak, kituszkolták a teremből; erre a gyilkosság tervébe avatottak megragadták Slavatát és Martinitzot,