Seite - 313 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2
Bild der Seite - 313 -
Text der Seite - 313 -
jobbágyairól a katonai terheket is el tudta hárítani, azok vagyonossága
is növekedett. Prágában a herczeg palotát építtetett, melyet nemes formái
nevezetes művészi alkotássá tesznek.
A császár, mikor a dán király támadással fenyegette, megbízta a
herczeget, hogy fogadjon föl 20.000 főnyi hadat s egyszersmind öt nevezte
ki azon sereg fővezérévé. Hogyan hajtotta végre Wallenstein ezt a föladatot,
hogyan kényszeríté Németországot azon sereg eltartására, mely egyre szá-
mosabb lett, s hogyan munkálta saját gazdagodását, az világszerte ismeretes.
A leigázott protestánsokban, valamint a hasonlókép kizsákmányolt katho-
likusokban határtalan gyűlölet támadt iránta. A legkalandosabb tervekkel
gyanúsították, például azzal, hogy Németországban uralkodásra törekszik
az esetre, ha a császár meghal. Egy protestáns fejedelem sem érzé magát
tőle biztosnak, minthogy szolgálatai jutalmául s előlegei törlesztése fejében
Ferdinánd neki adta Mecklenburgot is, melynek urait, minthogy a dán
király pártjára álltak, megfosztotta birtokaiktól.
Mikor a császár 1630-ban a választó fejedelmek gyűlését Regensburgba
összehívta, hogy fiát utódjává választassa és seregének birodalmi költségen
való eltartását kivigye, valamint a birodalmi fejedelmeket a Francziaország,
Németalföld és Svédország elleni háborúban szorosabban magához fűzze :
a választó fejedelmek, s első sorban Miksa bajor választó kijelentették,
hogy e pontokra nézve még tárgyalásba sem bocsátkoznak mindaddig, míg
a császár a fővezérséget Wallensteintől el nem veszi s olyan emberre nem
ruházza, a ki iránt bizalmuk lehet. A császár kénytelen volt engedni s
Wallensteint azon pillanatban elbocsátani, melyben Gusztáv Adolf német
földre lépett.
Wallenstein helyett Tilly vette át a fővezérséget; de, noha a liga
hadainak szintén ő volt a parancsnoka, a svéd király, kihez néhány protestáns
birodalmi fejedelem, így a szász és a brandenburgi választók is csatlakoztak,
Breitenfeldnél (1631 szept. 17) keményen megverte. A győzelem után a
szász választó Csehországba készült betörni; hadai november 15-én ellenállás
nélkül vonúltak be Prágába, honnan a császári őrség Taborba húzódott.
A veszély a császárra nézve oly nagy lett, hogy Bécsben sem érzé magát
biztonságban, mert Rákóczy György erdélyi fejedelem támadásától is félnie
lehetett; környezetében tehát már arról beszéltek, hogy Olaszországba kell
menekülnie. A szászokkal együtt néhány ezer cseh száműzött is visszatért
hazájába s önhatalmúlag visszavette egykori jószágait; ezekkel az elűzött
Cs. 40
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Csehország I (2), Band 14/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Csehország I (2)
- Band
- 14/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1894
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.27 x 22.22 cm
- Seiten
- 340
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch