Seite - 313 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

jobbágyairól a katonai terheket is el tudta hárítani, azok vagyonossága is növekedett. Prágában a herczeg palotát építtetett, melyet nemes formái nevezetes művészi alkotássá tesznek. A császár, mikor a dán király támadással fenyegette, megbízta a herczeget, hogy fogadjon föl 20.000 főnyi hadat s egyszersmind öt nevezte ki azon sereg fővezérévé. Hogyan hajtotta végre Wallenstein ezt a föladatot, hogyan kényszeríté Németországot azon sereg eltartására, mely egyre szá- mosabb lett, s hogyan munkálta saját gazdagodását, az világszerte ismeretes. A leigázott protestánsokban, valamint a hasonlókép kizsákmányolt katho- likusokban határtalan gyűlölet támadt iránta. A legkalandosabb tervekkel gyanúsították, például azzal, hogy Németországban uralkodásra törekszik az esetre, ha a császár meghal. Egy protestáns fejedelem sem érzé magát tőle biztosnak, minthogy szolgálatai jutalmául s előlegei törlesztése fejében Ferdinánd neki adta Mecklenburgot is, melynek urait, minthogy a dán király pártjára álltak, megfosztotta birtokaiktól. Mikor a császár 1630-ban a választó fejedelmek gyűlését Regensburgba összehívta, hogy fiát utódjává választassa és seregének birodalmi költségen való eltartását kivigye, valamint a birodalmi fejedelmeket a Francziaország, Németalföld és Svédország elleni háborúban szorosabban magához fűzze : a választó fejedelmek, s első sorban Miksa bajor választó kijelentették, hogy e pontokra nézve még tárgyalásba sem bocsátkoznak mindaddig, míg a császár a fővezérséget Wallensteintől el nem veszi s olyan emberre nem ruházza, a ki iránt bizalmuk lehet. A császár kénytelen volt engedni s Wallensteint azon pillanatban elbocsátani, melyben Gusztáv Adolf német földre lépett. Wallenstein helyett Tilly vette át a fővezérséget; de, noha a liga hadainak szintén ő volt a parancsnoka, a svéd király, kihez néhány protestáns birodalmi fejedelem, így a szász és a brandenburgi választók is csatlakoztak, Breitenfeldnél (1631 szept. 17) keményen megverte. A győzelem után a szász választó Csehországba készült betörni; hadai november 15-én ellenállás nélkül vonúltak be Prágába, honnan a császári őrség Taborba húzódott. A veszély a császárra nézve oly nagy lett, hogy Bécsben sem érzé magát biztonságban, mert Rákóczy György erdélyi fejedelem támadásától is félnie lehetett; környezetében tehát már arról beszéltek, hogy Olaszországba kell menekülnie. A szászokkal együtt néhány ezer cseh száműzött is visszatért hazájába s önhatalmúlag visszavette egykori jószágait; ezekkel az elűzött Cs. 40