Seite - 317 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

317 tavaszszal Sziléziába az ott táborozó szászok, brandenburgiak és svédek ellen indult. Ismeretes, hogy Wallenstein ott lanyhán folytatta a harczot, ellen- feleivel ismételten fegyverszünetre lépett; Aldringen tábornoknak, ki Miksa bajor választó támogatására volt Dél-Németországban, nem engedte meg, hogy a választót támadó föllépésében is segítse; hogy továbbá a spanyol segélyhadaknak Elzászba küldését, hol svédek és francziák ellen kellett volna küzdeniök, a leghevesebben gáncsolta. Ez a különös, a császári érdek szem- pontjából érthetetlen magaviselete azt a gyanút kelté iránta, hogy árúló terveket forral. A legújabb levéltári kutatások minden kétséget kizárólag bebizonyították ezt a gyanút. Arra a kérdésre, hogy mi indíthatta a császár elleni hűtlenségre, a legjobb fölvilágosítást Oríate adja, ki mint spanyol követ az 1633. és 1634. éveket Bécsben töltötte. Megjegyzi, hogy Wallenstein becsvágya olyan határtalan volt, hogy csak független uralom, a milyennel a választó fejedelemség megnyerése kecsegtette, elégíthette volna ki. Ezt a czélt a császár útján csak úgy érhette volna el, ha állandóan zászlajához bírja fűzni a diadalt. Minthogy azonban az egész protestáns Németország a svédekkel egyesűit s Francziaország is hozzájok csatlakozott, Wallenstein nem gondol- hatott többé Mecklenburg visszafoglalására, még kevésbbé pedig a választó fejedelemség megnyerésére, ha a császár híve marad. Oííate azt hiszi tehát, hogy Wallenstein a császár ellenségei útján remélte elérhetni azt, a mit a császár által többé el nem érhetett: a független uralmat. Wallenstein Franczia-, Szász- és Svédországokkal csakugyan alkudozásokba bocsátkozott, melyek az esetben, ha a császárt cserben hagyja, Csehország megszerzésére adtak neki reményt. Ez okból Pilsenben, hol 1633—34-ben téli szálláson volt, seregét szilárdabban igyekezett magához fűzni *, de ebben Ferdinánd * Ez a két, úgy nevezett pilseni szerződésben történt, melyek aláírásai hasonmásban itt mellé- kelvék. Az 1634 január 12-én kelt els'ó pilseni szerződés aláírásai eredeti szövegökben a következők : Julius Heinrich, Herzog zu sachsen — Ch. v. Ilow — Hanss Virich Schaffgotsch — O. E. Piccolomini — Joan Ernst H. v. Schedenberg — E. G. v. Sparr — Adam Trczka — R. Fr. v. Morzin — Suys — Joan Lodouico Isolano — G. H. v. Schedenberg — Fr. Wilhelm Mohr vom Waldt, Obr. — Hans Rudolff von Bredav — W. Lamboy — Gonzaga — Johan Beck — . . v. Wolff — A. Waeuell, Obr. — lh v. Wiltberg — Florent de la Fossa — John Henderson — Walter Butler, Col. — Montar v. noyrel — Julio diodati — Buryan Ladislaw von Waldstein — Hans Kharl von Prjchowycz — la Tornett — J. G. Rauchhaupt — Petrus v. Lossy — Sebestyan Kosseczky — Marcus Corpesz — A. Gordon — Georg Friderich von Milheim, Obl. — Johann Vlrich bissinger, O. L. — M. W. v. Teufel — de la mouilly — Siluio Piccolomini — Johan Wangler, Oberstleutn. — J. Heinrich v. u. zu Schütz — Tobias von Gissenborg — Juan de Salazar — Hs. von Waldenfelsz — Lukas Notario — Don Felipi Corrasco dessineros— Carl Balbiano — Johan Jacob von Rodel! zu Rodell — Felix von