Seite - 320 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

320 megelőzte, mert pénz és jószág ígéretével megnyerte magának az egyes ezredeseket. Mikor tehát Wallenstein nyiltan a svédekhez akart átpártolni, serege elhagyta, s a császár barátai Egerben néhány előkelőbb hívével együtt meggyilkolták (1634 február). Javait legnagyobb részt a császári ezredesek közt osztották föl. Wallensteinban olyan férfiú bukott el, a ki nem egyedül rettenthetet- lenségével, nagy képességével és katonai, valamint közigazgatási szervező tehetségével, hanem finom műízlésével s nem közönséges műveltségével is kitűnt. Tettei alapján őt Richelieu bibornokkal hasonlíthatjuk össze. A bibornok Francziaország valódi uralkodójává tette királyát, midőn meg- törte az engedetlen vallási és politikai pártok hatalmát. Ellenben Wallenstein az 1627—30-ki években Németország urává tette ugyan a császárt s föl- menté a hadsereg eltartásával járó gondoktól; de míg Richelieu alkotásai maradandók voltak és állandó hasznot hajtottak, Wallenstein önzése, melyet már Csehországban a legrútabb módon érvényesített s mely Németországban egész féktelenül nyilvánult, a császárnak a legelkeseredettebb ellenségeket szerzé, kik végre az ő hatalmát is megtörték. Wallenstein halála után Ferdinánd komoly békeajánlatokkal igyekezett ellenségei számát apasztani, s ez okból Leitmeritzben tárgyalásokat indított a szász választóval. Ezeket a svédek akként akarták megzavarni, hogy Banér vezetése alatt Csehországba törtek s Prágáig nyomultak; de a nördlingeni csata hírére ismét eltávoztak. A császár e közben Pirnában s később Prágában folytatta a tárgyalásokat, melyek 1635 májusában a prágai békére vezettek, mire csaknem minden protestáns fejedelem elvált Svédországtól. Mindazon- által sikerűit Oxenstierna svéd birodalmi kanczellár ügyességének, a svéd tábornokok jelességének és Francziaország gazdag pénzforrásainak, valamint fondorlatainak eredménynyel folytatni a háborút, s Ferdinánd (1637) a nélkül halt meg, hogy a háború végét megérte volna. Fia és a német trónon örököse, III. Ferdinánd még 1627-ben meg- szerzé a cseh koronát; atyja már akkor megkoronáztatta, hogy a Habsburgok Altmanshaussen — Bernhart Hamerl — J. Christoph Peukher. Az 1634 február 20-án kelt második szerződés aláírásai ezek: A. H. z. M. — Julius Heinrich, Herzog zu Sachssen — Ch. v. llow — Adam Trczka — E. G. v. Sparr — F. v. Waldt — R. Fr. v. Morzin — W. Lamboy — G. H. v. Scherifenberg — Gonzaga — H. G. Breiner — pallant von Monriame — J. Beck — Florent de la Fosse — la Tornett — go — Wylhellem Trczka — Petrus Lossy — Marcus Corpes — Hans Khorl von P. — Sebestyan Koszedsky — J. Heinrich v. u. zu Schütz — Johan Wangler Obristleut. — Nicola Millj Droghi — W. Adelshoun — Paul PHchowitz — Carl Balbiano — Nikola Millj Droghi — Stephan Puttnick — Paul PHchowitz — Bernhart Hamerl, Ob. Leutnandt.