Seite - 322 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

322 A béketárgyalások közben, melyek Münster és Osnabrück városokban folytak, a protestáns birodalmi rendek azon fáradoztak, hogy kieszközöljék a cseh száműzötteknek a szülőföldjükre való visszatérést és vallásuk szabad gyakorlatát. A svédek még javaik visszaadását is sürgették. A császár a haza- térést csak oly föltétellel akarta megengedni, ha az illetők katholikus hitre térnek; ellenben a jószágok visszaadásáról hallani sem akart, mert e kívánság teljesítése a birtokviszonyokban épen oly forradalmat idézett volna elő, minő az 1618-ki fölkelést követte. A svédek viszont becsületbeli kötelességüknek tartották a visszaadást követelni; ez Ígérettel biztatták sokáig a soraikban küzdő száműzötteket, kiknek száma nagy volt s kik közül sokan fontos állásokra emelkedtek úgy, hogy a svéd ezredesek egy hatoda cseh nem- zetiségű volt. De a svéd megbízottak minden igyekezete hasztalan volt, s a szám- űzöttek továbbra is hazátlanok maradtak. A régi nézeteikkel nem is érezték volna magukat jól szülőföldükön, mert Csehország lakosainak politikai, vallási és tudományos életében gyökeres változás állt be. A nemesség, mely főleg II. Ferdinánd kegyéből nyerte és szaporította jószágait, szó nélkül alkalmazkodott a korlátlan uralomhoz s híven ragaszkodott az uralkodó házhoz, egyházi tekintetben pedig az ellenreformáczió teljes diadalát ülte. Számos klastrom és templom alapítása, új szerzetes rendek behívása, a jezsuita collégiumok szaporítása, melyek száma 1618 óta háromról a háború végéig tizenötre emelkedett, az oktatásügy tökéletes átalakítása, mely majdnem kizárólag a jezsuitákra bízatott, vagy tőlük függött, kik a IV. Károly-féle egyetemet saját, I. Ferdinánd alapította akadémiájukba kebelezték, a katho- likus egyházat a lelkek fölött korlátlan úrrá tették. Ez uralmat biztosította még az is, hogy a belföldi nemességnek csupán katholikus része maradt az országban, az új pedig főleg olaszokból, spanyolokból, vallonokból állt s már bevándorlásakor buzgó katholikus volt. Maga a parasztság nem fejtett ki erősebb ellenállást a katholikus térítés ellen, a városokat pedig, melyektől tartós és nehezen megtörhető ellenállást lehetett volna várni, az 1620 utáni büntető pörök és a háború csapásai tönkre juttatták, nagyobb részt lakat- lanokká tették. Egyedül Prágának volt még némi fontossága; itt azonban a jezsuiták olyan erélyesen és sikerrel dolgoztak, hogy a tanuló iQúság a városnak 1648-ki védelmében lelkesülten támogatta őket. A kivándorlás és a jószág-elkobzások által a vagyoni állapotokban előidézett átalakúlások, az örökös sarczolások és a háború más csapásai